Kevves Felejim!

Na, üddögélek a kocsma előtt, a Sorompóssékná, a kiülőssbe, a korlátnak ottan támaszkodik a körzeti, a megbizott, s szemlézzük az uccát a lapossakat pislogó, unatkozó szettember délutánni napsütésbe. Bringázik a naccseggü Jucika, a közértes, s a körzeti mán köpi is ki a tökmagot, hogy monhassa:  Meglásd, Saller, eccer még elroppan alatta a Csepel…  azér napjába eccer az ölembe űtetném, na nem élvezetbő, hanem, hogy legyen má lapos a hasam.

Csak bólogattam, mer mán láttam es, hogy főtünik egy jóforma fijatal csapat az ucca végibe, szóva, mondam körzetinek: Zárjad be inkább a szógálati meseóttót a hüjjeség helyett, mer még a végin etünik valami belölle. Na, s akkó bé es zárta, azt röhög. Mongya aztán, láttam mútkó a fékegyelmü Lackógyereket. Főkőtözött a városba. Állittólag összegyött valami zenekarral, együvé is kőtözött a bandáva. Álittólag mán a szüzességét is evesztette. Montam es neki, hogy akkó mosmán vigyázzon a romlott ételekke… szélless barlangbó özönlik a denevér, ahogyann a természetjárók es mongyák…

De má nem es tuttam figyeni a hüjjeségire, mer gyött má a főtér felő az öreg Sanyi, aki tudvalevőjenn a pártot viszi nállunk, s hozta es az őszi szél messzirő a hangját, Saller, te komenista disznó, teeee, a traktorodat odajállitottad a házamelé, mocskos… - s még hangzott valahány szitokszó.

Válaszú közőtem vélle, hogy, a traktor azér áll a háza előtt, mer a szocijálisbó megmaratt fát vittem bé neki az udvarba, de gondóhattam vóna, hogy egy rohatt náci az egész csalággyáva együtt, aki kiközösitti a dógozó embert, néki nem számitt, csak ha valakinek trafikja van. Na, erre monta, hogy akkó férreértés történt, nem számittott egy illyen vén vöröstő  illyen jótettre. Ezt a veressezést egyébként nem tudom mérhiszi, de ődóga, lényeg, hogy jót röhögtünk és még pálinkát is ittunk rája.

Aztánn mán menni kellett, nékem behajtani az állatokat, a körzetinek jelentést kőtt irni a nagy büdös semmirő, az öreg Sanyinak meg a pártházba vót dóga, valami rezsicsökkentésse kapcsolatos molinót kőtt kiraknija asziszem. Ezér búcsúzóbó még bészótunk a kocsmába a fijatal Mariskának, hogy mit, s hová kéne pakóni szexuális zaklatásbó kifolyólag, meg, hogy mosmár kikapcsóhattya a parlamenti közvetittést, hiszen, mind a fentijekbő es láccik, tanútunk mamár ölöget a Taó képviselőtő, meg a többi kellemes társalgótó, tőllük, nyelvünk, nemzetünk, s kúttúránk őrizőjitő, a példaképektő, akikre mindenki hasollittani akar, aki férfi, s akinek egy csepp magához való vak komondora is van, beszóllogatás s társas együtéllés ügybő kifolyólag. Ja, még annyit, hogy ennek a Szellőberninek főtünőjenn sok férfikollega szóll bé, még meztéllábas gyerekként mi ilyenkó, mikó megteccet valaki, a coffját huztuk meg, kiváncsijan várom, az mikó gyön.

Na, ággya kelmetek a miasszony, az szép is meg okos, Jancsikájéknak majd küdöm föl a traktorkereket, de egyelőre nem vállajja a posta el.

Üvözlette:

Gróf Alsó- és Fölsőbeszóllássy Nyelvőr Lajos báró

Ahon kitekintöl a határba, az utóssó házná, s látod irgalmatlanú messze azt a mekközelithetetlen helyet, mit úgyhínak, délibáb, ottan lakik a Grécsilászló, néki lehet irni.

Erkőccs, mit es monhatnék errő a naccerü tanálmányró: jó dolog, hát, sok vélleménye egy magyarnak állittólag nem es lehet rólla, hiszenn nem tanútuk eleddig iskolába, maj mostann a fenövekvő generációjó maj fogja. Hálistennek, ha széjjenézek a napégette róna tücsökcsorádtó hangoss zegzugos szikejin, egy gramm nem sok, annyi erkőccsöt se látok azoktó, akik esetleg ebbe példát mutathatnának. Az egyházró ne es beszéjjünk, bizniszt épittettek a hitre, s ebbő a szempontbó visszamenőleg es pédabeszéd értéküleg nyilatkozik a Biblija. Evve kapcsoladba a templom, kufár, Jézus szavakat ajállom béirni a Gulgi nevü internetbe.

Na, szóva, a másik, meg a vértanuság. Enné többet nem es tehet állittólag az erkőccsös ember, mindhogy meghal valamifélle célért. Eztet egyébként – bár az erkőccstan tankönyv irója valószinüleg nem tuggya, - de szóva ezeket a célokat áttanába a vallási és politikaji hatalom tanájja ki, hogy jóll befüccse a saját céljai érdekébe az embereket. Az erkőccstan könyv tehát aztat mongya ki evvel, hogy teszemföl a WC Tétornyok 911-es robbantóji, vagy a hasonszőrként öngyilkosmerénylő terroristák valójába a legerkőccsösebb emberek a világonn, akárhány kisgyerek is hótt meg mijattok.  

Azé aztat reméllem, hogy maj nem ugy gyön haza a gyerek az ötödikbő, hogy apaapa, veddmegalegót, s ha nincsrápéndz, hajjá meg, a biztosittásbó majd fussa…

Aztánn itt van az erő istenittése… szóva, erkőccsnek erkőccs, a Telminátor, a Rampó, meg a Zsánklód Fandamm filmek erkőccse ez.

Igazhogy, csak kiragadott részletek vannak, de egy erkőccstan könyvbe ne legyenek illyen részletek. Az állittólagos, kösszájjon forgó erkőccstankönyv, amit a Bánatos Hegyiferenc, - vagy hogyan es híjják – irt, bizony erőssen vitatható kijelentéseket tartamaz.

Bár, ha az a céll, hogy akkó korlátót, üresfejü, csőlátássu, agressziv, a szájjába adott hüjjeségeket szalykózó, a tekintéllyne föltétlen bizodalmat adó, gondókodni nem akaró  generácilyót nevejjünk fő, akkó azér arra jó… Ja, ez a generációjó mán megva…  akkó az, amék ebbő a könyvbő tanú erkőccsöt vajjon millyen lesz? Szerintem helyesebb vóna az életrő, a valóságró szólló könyvet irni erkőccstan cimén, minden másra ott a történelemóra. Vagy a maszterkárd, vagy mi…

Hálistennek vannak más könyvek es, ezekbe köszönni tanittyák meg a kölkeket, meg arra, hogyan óggyák meg vérontás nékű, ha a Csabika mekkivánnya a Józsika üveggolyóját, s ugyhallom, sok tanárok inkább eztet hasznájják majd, meg ezeken az órákon a gyerekekke beszégetnek az élet dógairó… reméllem legalábbes, hogy megind csak túl nagy a fenék kerekittése…

Jajgen, jute szembe: ellenőrzi valaki, hogy akik illyen erkőccstan könyveket irnak, azok vajjon télleg erkőccsösek é, vaccsak elhisszük amit leirnak, mer rája van nyomtatva, hogy erkőccs. Ha feltétel nékünn elhisszük, akkó mink már a tömegnevelde áldozataji vagyunk...

Na, a bőccsőt mán kifaragtam bodzafábó a kis Miska gyereknek, lekközelebb gyöttök, lehet evinni. Marikájékat csókolom az éffordulójok alkalmával.

Üvözlette:

Gróf Alsó- és Felső-Epikurejussy Lajos

Amikó mész kifelé a dülőutt menténn, az országutt felé, ottan még a mező végin, ahonn a nád még takargya, áll egy rozsdáss teherautó és a Platón lakik a gyorskezü Mariska, annak a cimin lehet irni erkőccsi kérdésbe…

Kevves adóstársak!

Na, mámeg mitörtént, gyász még ollyan méjj nem vót, mind ami mostan a zsebeimbe dúll, hiszenn mivót: öreg fejje mostantó megszüntem hát önáló financijáliss identitás lenni. Igen, igen. Rákényszerittett a sors, a politikusok enyvess, ragacsoss keze, melyre a péndz látvánnyára révett tekintette csorgattyák még rá pluszba a nyállukat is, hogy pecsétené le a belépőkártyájikat a Belzebub édesannya.

Szóva, szegény ember ugy spóró, ahogyann tud, s nékem ollyan érzésem támatt mindig, mikó a bankszámlámra gondótam, mind mikó a szembeszomszéd Lacika, a fékegyelmü, az én kukámba pakkóta bé a szemettyit. Csak a bankot nem tudom hókonn taszajtani a traktornak a vonóruggyáva, ellentétbe a Lacikáva, akinek emijatt nyóc napon bévülli körbejárkállássa lett, akut makogássa sujjosbitva.

Igyhát megszüntettem ottan a jó kis bankba a dógajimat éss mosmánn közöss számlánk van az én egyetlenn aranyvirágomma egy idegenszivü bankba. Nem mindha nem lenne mindegy, csak, ugye, fele kőccség, régi csomag, meg nem szüntetett kevvezményekke...

Bár, ha jobban belégondolok, kéccségess ebbe a sok esszévont szemöldökke terhelt hazába mék az idegenszivü, mék nem, mer elsőkbő lesznek az utálatosok, sokakból meg a legelsők.  Améket elhagytam, hát az óperenciánn inneni bankró van szó, akinek a vezetője valamijér bikafarmot akar létesitteni a tartalék szövetkezek romjain, s akivel hijába szurkol együtt a fudballpályák stadijonépittés-áldotta ződ gyepénn maga a Padisah őmagossága es (made in Szulejmán) valamiként mégishogyhát odébkerűt a pikszistő, legalábbis a széllesnagy nyilvánosság szempontyábó kifolyólag, aztánn, hogy mi es van amugy, azt ne firtassuk, mer soha nem foggyuk megtunni, a tanágatás meg maraggyon a lottóhuzás előtti pillanatokra.

Aztán még ais lehet, hogy mindez csak egy pálinkátó megterhelt fődmunkás Lázárma. Vagy lázálma, vagy mijarosseb…

A lényeg, hogy mosmár jobb, gyógyul a seb, amit egy valahavót, amugy is elavút maestro kártya hagyott maga utánn, sok szép emlékke, egésszen sose kimeritett hitelkerette, csippel, megszüntetett pontgyűttésse, dombornyomáss nékünn, hogy nehogy hasznáni tuggyam valami komolyabbra, mongyuk, itt a faluba nem is vót mire sose.

Na, ággya kenteket a pirospozsgáss dejákferenc meg a baráttya, a máttyáskiráj, Marikájékat ölelem, lejönnek, vágok tyukot, fagyasztva vihetnek maj többet, csak most nem áll meg erre a helyközi, mer evitte az utat az esső.

Üvözlette:

Báró alsó és felső Rócsildossy Fugger Lajos

Ahon áttalmész a patakonn, ottan a falu végibe, ahol vót régenn a híd, de elvitte a víz és nincs pénz megujjittásra, ottan ha fölnézel, lácc a délibábba egy gazdag és bódog országot, annak aciménn lehet irni.