Kevves felejim

Elgyött a napja, mikó a maga méjjséges méllységébe, összefüggések szempontyábó is figyelembevéve köll elsőre nem látható egyértelmüségge környezetbe helyezni a politikát. Szóva, hogy ércsétek: vót, hogy a közeli Szombathelyenn vót akkó egy illyen borfesztivá, aminn csak ugy egyöttek valami dobos fijatalok, csináták ottan a hangulatot, nézték az emberek, táncótak. Na, akkó gyött a közeg nagyszámba és izzé porrá tartóztatta azokat a zenészeket.

Namármos, beszéttéma ez mostann nálunk es a kocsmába, mer néztük a netet, hogy az országimázs videjók sose jártak százmiljós összegér se akkor karijert bé, mind amit ezek a rendőrök művetek tejjesen ingyér. Na, szóva, veretni köll a turistát, akkó terjed az ország hire! Ja, hogy nem pont illyenre vágytak a tisztet politikussaink? Hát, pég ük alakittották ollyanra a közt, hogy megtörténhessék az illyen.

Mermivan. Elősször: ingyen itten ne vidámkoggyon senki. Sőtt, vidámnak lenni nyilvánoss hellyen nem erkőccsös, nem keresztényi, tehát kuss haza a többijekhő, akik szinténn nemtanácsos dógokat csinának az uccán. No, nem a tóvaj tetü Lakógyerekékre gondótam, meg a többi magyarokszégyenire, azok lehetnek nyugottan az uccán. Hanem mongyuk azok a melegek, nna, azokasztánn vannak ollyan bicskanyitogatók, mind ezek a nyavajjás küs vidám dobosgyerekek. Dobojjá otthonn! Nevessé otthonn!

Egyetértek. Mer ugyanis per másoccor, csak ugy, spontánn dobóni az nem életszerü. Nem lett megszervezve és megengedve, kifizetve, helypénzileg, megaztán ezek nem fogyasztanak majd a jókis elképesztőjendrága borokbó – melybőamugy több van, mind ahány szőllő megérett eme kijes, szélgyalulta, napverte, ködmarta, madárlátta Őshazába, de mindegy, a lényeg s zervezeccségenn van, anékű ittenn levegőccse vegyé.

Erőjut eszembe, mik ónállunk az öreg Sanyira let bizva, hogy szervezze a falunapot. Igy morfondirozott magába, mijelőtt végleg dugába dőt az egéssz: "Eképzehető, hogy nem adok magamnak engedélyt rá, mer tú közel vana  nemzeti trafikhó, de ha mégis, akkó meg evitetem a többi bótosnak a standgyát, hogyhát csak fizessék ki a helypénzet, de az én bótom mellett ne árujjanak. Vagy ha mégis, akkó megtiltom a hangoskodást, szóva, zene ne legyen, mer tú köze van a templom, a vidámság Néki pég nem teccik, valszeg, legalábbis, ugy emlékszem, a pap annakidejinn mendég csak vert a pálcáva, szóva biztossan ugy van. De ha mégis leszen zene, akkó a gyülekezést tiltom meg, csakes az én bótom előtt engedéllyezem, vagy tán még ottse, nehogy valaki olyat mongyon, ami maj nem teccik valakinek. Italt persze nem lehet maj kapni, mer túl közel van az iskola. Vagy ha méges lehet maj alkohót kapni, akkor drágánn. Fellépőt nem hivok hiresset, mer rámfogják, hogy mutyi, hivok csak óccsót, mongyák inkább: gagyi. ... Á, inkább nem es szervezek semmit, allegalább ingyenn van…"

Szóva, legyen csak rend az uccákon, hiszen meg es lett igérve.., ammeghogy, a valódi bünözzők szabadonn vanak,nehogymá fennakadást kelcsen! Aki eztet gondojja, nem es tuggya jól a rendet, de hálistennek reméllem, a vezetőség intézkedik maj felöllük es... Biztos télleg bünözők vótak ezek a zenészek, mer különben megen csalódni köll a kékekbe...

No, kevves felejim, igy lett Magyarország ugy korlátok közé szoríva, hogy még a térképen es kiszáratt uborka alakgyát vette fő. Janikának maj küdöm a kis furulyátt, de még nincs engedélyeztetve a faragássa.

Üvözlette,
Alsó és Felső Szegénynekcoki De Gazgagnakmindent Lajos őrgróf

Amikó maj főnézöl a hódra és onnat látod integetni nagy bódogan a politikusokat, kiknek hanggya sajnos akkó má nem fog elhallaccani a fődig, akkó azoknak a cimén irhatod a köszönőlevelet

Kevves sorstársajim!

Irok innet, az uzsorások és a nemzetmentő trafiklovagok között örlődő, fejit jobbról barra kapkodó, leesett állátt mán-mán hijába es kereső, igasságra szomjazó, de aztat soha meg nem kapó, cigerettájátó s lassan a cigerettája árátó es megfosztott lovasnemzet táborhelyirő, Agyarországró.

Óvasom, hogy megin összeharcót a fehér s a fekete lovag, mely esetben jelenleg fehér zászlóva Trafikija hiress bajnoka, Nemes és Nemzetes Hódmezey von Lézerblokk és Bankengócija hősse, Lovag Árokszállásy Tsany-Takarékossy Alexander, akit politikaji széljáráss szempontyábó kéntelenek vótak a fekete sarokba küdeni itten a kirájji lovagi tornánn.

Immáronn a harmadik menetbe rontottak egymássnak már a nemes lovagok, s a sisakrostélly alóll is véress veritték csorogott kifelé, felitatódván a torna porondgyának fürészpoross főggyinn. Mostann Trafikija bajnoka rontott neki előreszegett cigarettáva , vagy miketbeszéllek, kopjáva ellenfelinek.

Mind a mérkőzéss előtt emondotta vót a kürtösöknek s kikijáltóknak, kik a tornát kommentálni hivatottak, a kopjába vésett, titokzatos, óidőkbő származó „uzsoráss” szónak büverejében bizva állott bé a sorompóba, győzelme biztos tudatába.

Csalónnija nem kellett, a bankengóc lovag páncél csörömpőve hullott alá magoss, de komolly béfektetési alapokon nyugvó lova nyergibő.

Esésit még asse tutta meg nem történtté tenni, hogy az előző körbe még őtet ünnepete mind a nézősereg, mikó saját fegyveréve, egy trafikka verte agyonn ebizakodott ellenfelit. De mostann a fehér lovag jóll választotta meg a stratégiját, az uzsorát, mellyet sajnos sokan megismertek má ebbe az országba, s nevét, büverejét rettegik es.

De vajonn a következző fordullóba ki marad állva? Ki marad fönn a porondonn, karját, s fegyverit magasra emelve, hogy bámujja a nép, s tapsvihar szellője hűccse majd csatába megizzadott orcáját?

Ezt még nem tuggyuk. De hogy a szemfényvesztéss folytatóddik, az szinte ollyanbiztos, mind hogy hétfőnkénd dupla rész van a doktorcsontbó az ertéellen, amig legalábbis az uborkaszezon tart.

Na, itten tartottam egyébként a magyarázatba, mikó a körzeti megbizott átszót a szomszéd asztaltó a kocsmába, hogyhát, dejszen a lovagi torna csak egy műsor, nem kő komollyan venni.  Hát, mondom néki, meglehet igasságod vagyon, de ha műsor es, millyen drága a jegy rá éss még millyen sokba kerű a gyártássa…

Na, ággya kenteket a közgépkori mesék cimü sorozatunk legujabb része, falovacskát küdöm majd Lackónak, mán, ha leszen akkó még fa, meg Lackó, mire elkészű.

Üvözlette:
Lovag Éjjedtúl de Igazán Lajos

Amikó erőssen belenéze nyitott szemme a napba, akkó látod meg azt a fényess házat, ahon azok laknak, akiknek annyi péndzük van, mind tiz falunak együttvéve. Azoknak a ciménn irhatol választ.

Kevves Sorstársajim, Svédek!

Na, fekszek lé az árnyékba, a főd széllin, ebéd utánn, ojság a kezembe és a határontulli szavazatos mizérijáró óvastam, ettő fogva két perc múva már aluttam es, de ollyan álmot láttam, hogy a hideg verejték vert ki tűlle. Ez utobbi egyébkénd jóll is esett vóna, mer én próbátam annyi pálinkát inni, hogy hidegnek tünnyön az idő, de 50 fok árnyékba már esse hat.

Na, de mivót: ámomba jön óbégatva a fékegyelmü Lackógyerek, hogy győjjön gyorsa Sallerbáttyám, mer bajvan. Émmeg komótossan montam neki, hogy na, azér szélles kishazánkba elég magassan van már a mérce baj szempontyábó, ugyhogy biztos csak amolyan kisebb gondocskáró lehet szó. Teszemaszt, ha nem tunnak időre felépitteni egy stadijont, az pédául má azér elég baj, enné nagyobb bajok is ismeretessek, pédául ha mongyuk főrobban a kaksi atomerőmmü. Ha eviszi a bank a házat, az má csak amolyan hétköznapi gondocska felénk, megszokoccság szempontyábó kifolyóllag. De mive csak hebegett a Lackógyerek – és még evve es többet tett a főborút szürkeállományátó evárhatótó – ezér vélle mentem. Egész utonn az ingem ujját rángatta mind valami kölyökkutya. Mán azon tünőttem, tán evve az erőve föl es rughatnám, de végü győzött a gyerekszoba meg a lustaság. Na, hát mihezzánk ment és mán az ucca végérő láttam, hogy mijazisten. Szóva télleg baj vót.

Mégpedig ebbe a sorrendbe: a ház kerittéséné ottan állott az asszony és a trágyásvelláva próbáta megakadályozni, hogy valami fődmérőfélle emberke bémennyen az udvarra. A Bodrikutya nem tudott neki segitteni, mer egy ilyen munkásember gatyáját próbáta éppen lerángatni játékbó kifolyólag. A munkássember meg egy ilyen markolóhó tartozott, a markolónak ott vót a báttya is, egy ilyen tolólapos katerpillár formájába. Akkó vótakmég más munkások, csak nem láccottak, ráadású azokró aszonta a körzeti megbizott, aki megfigylőkénd vót jelen, eszkalálódás esetére, hogy mind ementek nemzeni a dohánybótot, mer efogyott a várakozássba a cigerettájuk.

Akkó egy pilanatra azé megvakartama fejemet, hogy akkó most miva, de gyött az öreg Sanyi – aki köztudottann a pártot viszi nállunk, -  hogy az vót, hogy valami okná fogva a szomszéd faluba szavatak szennyvizhállózat bővittés szempontyábó… Na, lényegébe arró, hogy akkó onnand a fődemen keresztű visz a csatorna, mégpedig a házam helyire, ahonis egy illyen szennyviztárolót épittenek. Mondom, miköze ehhő a szomszéd falunak. Aszongya, hádde azok es magyarok, vagy mijafene, ugyanaz a főd van a talpuk alatt, ugyannaz az égbót néz le rájok, ugyanannak a turulnak a gyermekeji, s ugyanarra a célra vannak-e világonn, mind bárhó máshó a magyarok, fetétellezve, de nem megengedve, hogyhát szavazóbázisnak és vagy fogyasztónak, meg adóssnak. Hát hagy szójjanak má bele nem?

Mongyuk ilyenn alaponn a világ összes népe a tesvérünk, má látom is a nagy magyar világnemzeti összlakossági közgyülést, hogyaszongya első napiremdi pont, közös képvisellő éves beszámolló efogadássa... na, de ekanyarottam.

De akkó fel es ébrettem, első gondolatom avvót, hogy többé nem szavazok arra, hogy pálinkát igyak ötven fokba, második, meg, hogy ekőtözök a szomszéd faluba, harmadikmeg, hogy ebbiztos csak álom, mint a kisház, kétgyerek négykerék, vagy ahogy falun mongyák: fogház, négy gyerek, két kerék... na, de mindegy es.

Ággya kenteket a szomszéd fűje, az ugyis mendég ződebb, Karcsikának má jöhettek a kabáttyájér, kiszáratt a birkabőr, s esszévarrtam, tizenkétezeré óccsó

Üvözlette:

Báró Alsó és Felsőszomszédossy-Szembelakó Lajos

Akkó etessék fordúni ottan a fáná jobbra. A következő uccán jobbra, megin meginjobbra és meginjobbra. Akkó megállni teccik, barranéz, ottan lakik a szembeszomszéd, annak a cimin lehet panaszkonni