Kevves Sorstársajim, Svédek!

Na, fekszek lé az árnyékba, a főd széllin, ebéd utánn, ojság a kezembe és a határontulli szavazatos mizérijáró óvastam, ettő fogva két perc múva már aluttam es, de ollyan álmot láttam, hogy a hideg verejték vert ki tűlle. Ez utobbi egyébkénd jóll is esett vóna, mer én próbátam annyi pálinkát inni, hogy hidegnek tünnyön az idő, de 50 fok árnyékba már esse hat.

Na, de mivót: ámomba jön óbégatva a fékegyelmü Lackógyerek, hogy győjjön gyorsa Sallerbáttyám, mer bajvan. Émmeg komótossan montam neki, hogy na, azér szélles kishazánkba elég magassan van már a mérce baj szempontyábó, ugyhogy biztos csak amolyan kisebb gondocskáró lehet szó. Teszemaszt, ha nem tunnak időre felépitteni egy stadijont, az pédául má azér elég baj, enné nagyobb bajok is ismeretessek, pédául ha mongyuk főrobban a kaksi atomerőmmü. Ha eviszi a bank a házat, az má csak amolyan hétköznapi gondocska felénk, megszokoccság szempontyábó kifolyóllag. De mive csak hebegett a Lackógyerek – és még evve es többet tett a főborút szürkeállományátó evárhatótó – ezér vélle mentem. Egész utonn az ingem ujját rángatta mind valami kölyökkutya. Mán azon tünőttem, tán evve az erőve föl es rughatnám, de végü győzött a gyerekszoba meg a lustaság. Na, hát mihezzánk ment és mán az ucca végérő láttam, hogy mijazisten. Szóva télleg baj vót.

Mégpedig ebbe a sorrendbe: a ház kerittéséné ottan állott az asszony és a trágyásvelláva próbáta megakadályozni, hogy valami fődmérőfélle emberke bémennyen az udvarra. A Bodrikutya nem tudott neki segitteni, mer egy ilyen munkásember gatyáját próbáta éppen lerángatni játékbó kifolyólag. A munkássember meg egy ilyen markolóhó tartozott, a markolónak ott vót a báttya is, egy ilyen tolólapos katerpillár formájába. Akkó vótakmég más munkások, csak nem láccottak, ráadású azokró aszonta a körzeti megbizott, aki megfigylőkénd vót jelen, eszkalálódás esetére, hogy mind ementek nemzeni a dohánybótot, mer efogyott a várakozássba a cigerettájuk.

Akkó egy pilanatra azé megvakartama fejemet, hogy akkó most miva, de gyött az öreg Sanyi – aki köztudottann a pártot viszi nállunk, -  hogy az vót, hogy valami okná fogva a szomszéd faluba szavatak szennyvizhállózat bővittés szempontyábó… Na, lényegébe arró, hogy akkó onnand a fődemen keresztű visz a csatorna, mégpedig a házam helyire, ahonis egy illyen szennyviztárolót épittenek. Mondom, miköze ehhő a szomszéd falunak. Aszongya, hádde azok es magyarok, vagy mijafene, ugyanaz a főd van a talpuk alatt, ugyannaz az égbót néz le rájok, ugyanannak a turulnak a gyermekeji, s ugyanarra a célra vannak-e világonn, mind bárhó máshó a magyarok, fetétellezve, de nem megengedve, hogyhát szavazóbázisnak és vagy fogyasztónak, meg adóssnak. Hát hagy szójjanak má bele nem?

Mongyuk ilyenn alaponn a világ összes népe a tesvérünk, má látom is a nagy magyar világnemzeti összlakossági közgyülést, hogyaszongya első napiremdi pont, közös képvisellő éves beszámolló efogadássa... na, de ekanyarottam.

De akkó fel es ébrettem, első gondolatom avvót, hogy többé nem szavazok arra, hogy pálinkát igyak ötven fokba, második, meg, hogy ekőtözök a szomszéd faluba, harmadikmeg, hogy ebbiztos csak álom, mint a kisház, kétgyerek négykerék, vagy ahogy falun mongyák: fogház, négy gyerek, két kerék... na, de mindegy es.

Ággya kenteket a szomszéd fűje, az ugyis mendég ződebb, Karcsikának má jöhettek a kabáttyájér, kiszáratt a birkabőr, s esszévarrtam, tizenkétezeré óccsó

Üvözlette:

Báró Alsó és Felsőszomszédossy-Szembelakó Lajos

Akkó etessék fordúni ottan a fáná jobbra. A következő uccán jobbra, megin meginjobbra és meginjobbra. Akkó megállni teccik, barranéz, ottan lakik a szembeszomszéd, annak a cimin lehet panaszkonni