Kevves minnyájótok!

Szomoru dologró vagyok mos kénytelen irni, szemem könnyezik, ahogy az emulásra és egy korszak végire gondolok. Mermivót. Ement közüllünk az örök elizijumi mezőkre az ország legnevesebb tanácsadója, a rencerváttás utánni idők zavarosbanhalászási főelőadójinak nagy ismerője, aki mijatt azóta es csak ritkánn hasznájják a sikerdij kifejezést. Ement, s magáva vitte titkajit, hogy valójába hogy, s mint vót azokka az önkormányzatokka, meg a nyócszázmillijóva, amihe képest A Cuságer János egy pitijáner zsebtóvaj csak, de mely összeget az igazi nagyhalak, akik soha, de soha nem ának a biróság elé azéletbe, csak kikacagnak. Mer mekkora  péz ment zsebre, amibő nyóccázmiljót csak ugy odaadnak egy amugy kedves asszonnak, aki sajnos aztánn azt a pénzt birósági intézkedésbő kifolyólag meg se tarthatta. Na, legyen rólla mostann ölég is ennyi, béke vélle.

Ámde eszembe vettem rólla azt a szép időt, amit amugy a kilencveness évek közepevéginek szoktak nevezni, mely időbe igensok pálinkát etüntettem a főd szinérő, s még megannyi akoholos italokat, mindegymilyen márkáva, s tipusba atták aztat elé a bótba vagy a kocsmába. S mely szép nevek sorakoznak ottan, hogy Boros, vagy milyenes, akkor az a fura fanevü Akác, vagy ki, akkó a rettegett Szálka család, s megannyi olyan, akiknek most fekete óttó megérkezése szempontyábó e se merem mondani itten a nevit, mer még evisz az egyikük, avagy a másikuk evitet az egyikükke. (Itt jegyzem meg a biztonság kedvéjér, hogy természetese kitanát történetrő van szó, aki magára ismer, vessen követ rá elősször). Na, csak azé, mer pédául vannak itt e szélles e hazába, akiket csak ugy főjelentenek mer irtak az internetre, de most ez mindegy es.

Szóva, szomorujan megsirattam aztat a kort, melybe a nyóccázmilijóró mán államilag is érdemes vót beszéni, de ahol a politikus keze tiszta maratt, mer még nem vótak olyan önjelőt Cuslág gyerekek, akiket csak azé lehetett politikusnak nevezni, mer nyíván aki kitanáta, nem tutta a szó jelentését. Ezé akkoriba még nem politikusokka vitették el a balhét, hanem másokka, ekkó gyött divatba az ugynevezett Strómann kifejezés is, amit azé má ritkábban hasznának, de csak azé, hogy miné kevesebb gyalázatosság meg sunnyogás jusson e a szerencsétlen népig, vagyis eltitkollásügyi szempontbó kifolyólag. Szép idő es vót, óccsó vót a dijólikőr, meg a többi olyan vacak, amit mámma mán meg se szagónék. Mer mán modern idők vannak, sokka kifinomúttabb a pénzáramótatás, mámma már a szemünk elő lopnak, uccse vesszük észre, mer csukva vagyon.

Na, egy perces néma vigyázzá magadra adassék kelmeteknek, a Jocónak szójjatok, hogy maj valamikó hozzael a hidrotőkét a kofidiszes óttószerelőtő.

üvözlette:

Alsó és Felső Fejethajtássy báró Lajos

Amott a falu széső háza megett, ahon a madár se jár, gőzölög a mútnak sose ki ne száradó mocsárja, ottan keressed a cimet, ahová válaszóhacc.