Kevves utastársajim!
Mesét mondok, ugyhogy kébzejjétek, mivót. Megyek be a közpondba, mondom, megveszem a lapot, meg illyesmi, iszok egy fröccsöt, megnézem, mén-e joll az iskola mellett a pógármester trafikja, szóva, gondótam, elütöm valami szokásossa a hétfő regget, nézem a munkába menőket, ilyenek. Na, meg hálátadok, hogy énnekem napközbe is legurúhat a pálinka, s nem nézi csak a Fennebvaló, meg az asszony, hogy mit végzek a fődekenn. Kivéve, hogy a traktort még ezeken kivű szokta nézni a körzeti megbizot es, hogy mijér megy olyan sok kanyart az egyeness utton, de mindég mondom, hogy a hasznát étolajtó van és akkó megnyugszik, asziszi viccelek.
Na, de hogyis vót: irtam má levelet régebben errő a fazonró, aki parasztokat fényképez, errő a Rátarti Zótánró, a gőgös politikusró. Na, mostann ujaban már teheneket is fényképez, evve kapcsolatba rá is jött, hogy az állami fődnyertesek legelőjin valahogy nincsen otan a sok álat, améknek előirás szempontyábó ott kéne lenni. Mikó ez kiderűt, má iten a faluba ekeztünk idegessen esszénézni, meg mend a pusmogás, hogy jaj, csak nehogy lebukás legyen, vagy valami. Az öreg Sanyi három napig homloktámasztva könyökőt a kocsmába, s itta egyik pálinkát a másik utánn, hogy milesz, vissza kő anni a pénzt, mijegymás, hijába nyugtattam, hogyaszongya: nyugoggyámá Sanyi, itten az emútnyócév próbáll csak visszanyúni és idegenszivü, vérgőzös bankárkörmivel torkonraganni a kétkezi becsülletess embereket megin, hogy a teremburáját neki. De aztakkó szeremcsére mordút egyet a hatalom, hogy a Rátarti nevü az hülyeséget mond, a tehennek nem kő a nyertes fődönn lennije, elég, ha ugy tunni, hogy a gazdának valahon körübellü háromszáz kilométerre vannak valamilyes ál ataji.
Há ugygördűt le a szivünkrő a nagykő, hogy azokka raktuk ki aztán a főuccát, s erre kértünk is támogatást, hát mán megszokásbó, mer szokás nemlétező dógokra támogatást kérni. Ilyen ez, nekem pédául van husz valódi tyukom, persze, kárának örökkétig, mind az istennyila, fenének se hijányzik, meg csak a munka van vélük, csakugy, mind a disznókka, meg a tehenne, meg a pávijánna, amit a Lackó gyerek hozott Pestrő, mikó uj üzletbe kezdett tiltott állatcsempészésbő kifolyólag, de végű kapott másfél évet, a pávijánt meg elfelejtették evinni a rendőrök, helybehagyóllag nálam maratt, talán veszek fő a nevére hitelt a mezőkövesdi takarékszövetkezedbe, mer az ott menő, de végülis e nem es tartozik ide…
Na, de ekanyarottam, lényeg, hogy egyszóva megértem én ezeket az ujmódi fődesurakat, hogy nem akarnak állatot látni a házuk tájján. Nincs es rá idő, hiszenn az egéssz megőzazdaság az árvizet vagy a jégessőt várgya, meg a fagyot, mer akkó lehet kapni támogatást, de szeremcsére, ha jó az idő akkó es lehet kapni támogatást, mer mámma itten támogatás meg unijós, meg állami pénz nékű má egy szalmaszállat nem teszünk kereszbe, ingyér még a gyom se nőll. Matematikajilag körübellü ugy aránylik egy szem nem létező krumpli megtermellése a reá fordittott pénzhő, mindha anyahajót hozatnék, hogy biztonságba eshessek áttal részegenn a vizesárkonn. Ettő függetlenű az a kevéss termény, ami van, meg aranyárba adódik a pijacon, hiszen ugye, árviz, jégesső… Mamán a főd gyakorlatilag unijós pénzkifizetőhellyé vát. Na ezeké nem leszen huzóágazat soha többé Magyarhomba a mezőgazdaság…mer sok a becsületes gazda, - ezek áttalába nem annyira gazdagok - de nem elég. Mindenki hozzon magáva még eggyet...
Na, ájjon kentekbe a főnyeremény, Janikának mongyátok meg, gyöjjön látogatóba nyugottan, valójába nem kap dengue lázat mindenki, aki legyön vidékre a rokonnyajihó, ne higgyen az ojságoknak.
Üvözlette:
Báró Naplopóss-Támogatházy vitéz Lajos
Ja, amikó kikanyarocc a traktorra az emmharmincnyócasra,mer itt má minden autópálya és főmész Pesre, ottan lakik a maji magyarbirtokosgazda, annak cimin lehet irni.
