Na, nézem árguss szemekke a hireket, s lám, mög lett a hét szük esztendő, a nagy nékülözések, az elszállott hitelekből való, valós háttértő nagyon mentes luxuskodás, meg a drága kenyér eredménnye. Megsimogatta a fejünköt az Érópai Biztosság. Aszonták, na, szünnyék meg a túzot deficites járás evve a széllesnagy kicsi Magyarhonna. Mindenki örül, körtánc vót nállunk a faluba es, mikó az öreg Sanyi a párttó mekkapta a jelentést, s üvőttve hirdette ki a néptömegeknek. Még a Rákosi evtárs pajtásró enevezett fejőstehen is megát egy pillanatra az aranykalász között s az égre pillantó hálás, s párás bociszemekke nézte az uristennek elképzelt lakhelyit, s a nagy mekkönnyebbüléstő pottyantott es akkorát, hogy egybő bétakarta az egyik jómegtermett kátyut a főuccánn. Na, gondótuk, mosmá leszen gazdagság, tejjemézze, meg folyókanaán, megamit akarsz.

Csak aztán, montam nekik, hogyhát ez a deficit izé arró szóll, tulajdonképem, hogyhát, az adósságunk jóva nagyobb, mind amit termellünk. Szóva, le kőtt szorittani a kiadásokat, hogy a végeredmén közeliccse a termellést. Csak az a baj, hogy valójába lófasse termellünk, néha éppencsak valamit, szóva, kénének gyárak, meg ipar rendessen, feldógozóipar es, meg ilyesmi, anákű mendég csak azleszen, hogy a pézet, amér megdógoztunk, már fizetésnap utánn gyorsan aggyuk es vissza. olyan leszen ez, mind a békekölcsön annak idejinn. Télleg, aztat látta valaki, mijóta oda kőtt anni az államnak? Ja, nem, csak átnevezték állampappérnak. Hamarost majd annak is leszen bódogabb felhasznállása a higijénia területtyén, hisz annyi van belőlle.. na, mindegy, amijatt mög akartak lincseni, de aztán mindenkinek fizettem pálinkát, ugyis amig avvan, kit se érdekell a defizit. Estére aztán még keretbe is foglaták a nevemet. Hitelkeretbe.

Na, simiccsa meg az orcátokat az Érópabizoccság kenettejjes mosolygássa, a falovacska ekészűt, maj viszem a kis Lackónak, mihelyt meg tudom spóróni a fél nyugdijat egy retúrjegyre á Budapest.

Üvözlette:

Báró Alsó és Felsőfanyalgássy és Savanyuszőllőssi von Kormányrabüszke Lajos Gróf Hidalgó.

Arra, ha átalmész a patakonn, az unijós pénzbő rakott vállyoghidonn, menel tovább, meglátod a széleesnagy rónaságot, ottan a délibábba kering egy bódogabb jövő, annak a cimin lehet maj irni a későbbijekbe