Kevves Minnyájótok!

Csabzottan ébrettem a rémálombó, melybe valami Pelikán nevü gátőr, akirő később filmet is csinátak, meg a tartótisztye vótak benne. A Virág mondott valami olyasmit, hogy ugyammá, kit csaptunk be? Magunkot? Mi tuggyuk mirő van szó. A politikusokat? Azok örűnek, ha szerepehetnek. A vállasztókat? Na, azoknak alaposan tújártunk az eszin. Azoknak mostan nem szeretnék a helyibe lenni. Kiattuk a jelszót, hogy legyen esszéfogás, és lett esszéfogás… És akkó  vót még, hogy: kicsit sárgább, kicsit savanyubb, de a mijenké.

Mer lehet, nem történik semmi mán vagy egy hete, de az nagyonn...

Na, mindegy es, ettő kezve egész délelőtt nem tuttam micsináni magamma, ugyhogy mekkeztem a szokásos őszi programot hirdetni. Ebbő kifolyólag most ülünk itten a réműt, ellenzéknéküli, süket csendbe, az őszi napsütésbe béhunyorogva a dijófa alatt, s a maradék tavalyi pálinkát tőtögetem a cimboráknak, úgymint a fékegyelmü Lackónak, a körzeti megbizottnak, az öreg Sanyinak, meg a szomszéd Gergőnek meg a hüjegyerekének. Ez ilyenkor szokás nállunk, hogy végigjárjuk egymás portáját a következő hetekbe, mer nemsoká itt az uj pálinka és ki köll üritteni a demizsonokbó  a régit.

Közbe-közbe nézegettyük az ojságot, amibe esszéfogás néven emlegetnek valamiféle elfuserátt torzszülöttet, olyant, améktő még a romkocsmákba merengő munkanéküli szocijológus es hisztérikussan röhögve fut világnak, reményveszteccségbő kifolyóllag.

Szóva, rajtunk vót ez a mosmilesz hangulat. Lehet, hogy az ősz, vagy a mindszentek okozta, de aztán csak főnéztünk egymásra és ekeztünk röhögni, amive kapcsolatba aztat tudom még emondani, hogy a tavalyi termés elég jó vót.

Az öreg Sanyit kérdezgettük azé, hogy mi ja véleménye a kibontakozó ellenférrő – mivel ő viszi nállunk a pártot, igy illetékes – de csak vonogattya a vállát, s bár nem kapott központi fölhatalmazást, mégis, itten egymásközt kimonta, hogy szerinte itt valami tévedés történt. Ellenzék szerinte direkte nem szur ki magáva ennyire, mind ezek csináták, de hozzátette, hogy néki mindegy, mer igy neki meg a haverjainak a pártba még csak fő se kellett kőni a székbő, de az összefogásék témája, meg a hamisvidejós bajai marhaság még mostan is téma az okostelefomba.

Az a mútkori porszivóügynök jut eszembe, az az életunt, amék gyött, aszongya á, nehogy megvegye, ugyis szétesik két perc alatt, ráadású drága es, még a villásdugó se stimmel a konnektorhó benne…  Eztet a a fazont később a patakpartonn tanátuk meg ahon öngyíkossági kisérlet szempontyábó a nagy kötefáná őgyelgett egy kötélle, ugy köllött evitetni a mentőkke, nehogy bucsut incsen az árnyékvilágnak.

Erre ittunk.

No, a Gyurikát, ha láttyátok, maj szójjatok néki, hogy legutóbb nállunk hagyta az udvarba a lopott roncs Opeljét véletlenű, maj vigye el, mer a rendőr kérdezgeti má, hogy kijé. Állittólag megvenné.

Üvözlette

Alsó- és Felsőbajtárssy Esszéfogás Lajos

Amikó kimész a falu szélire és meglátod a mezőt, ahogy annak a közepinn ott énekel hajladozva bódogan az arató asszonyok hada, s mellettök zúg a traktor, akkó tudhatod, hogy a mező szélinn ott maratt egy plakát ötven évve ezelőttrő, s aztot bámulod. Nézzé mögé, s akit ott tanász, annak a ciménn irhacc.