Na, gyövök vissza a fődekrő, aztán mivan? Óvasom, hogy a miszter elnöki főkútturális Kenyérnyi szerü nevü megbizott megin micsinát, összekacsintva, vállveregetve szexualizált a Vidámszki nevü főszinházassa. Mármind, aszonta, hogyhát a szinház jó leszen, csak nem a buzikró fog szóni. Ő, vagyiss ez a miszter megbizott, aszongya, szinházi körökbe ez igy megy. Na, ettő egybő megnyugottam, le es löktem a trágyás csezmát a lábamró, szótam az asszonykámnak, hogy megyöttem a fődekrő, de már indullok es. Kérdi hova, mondom, a szinházba. Szerintem estig csodákozott, már csak abbó gondolom, hogy mikó éjfél fele hazavetőttem, kiderűt, hogy semmiféle étel nem lett főzve mámma. Na, de ne kevereggyünk el, mer tulajdonkppen arró van szó, hogyhát a kocsmába mentem valójába, mer ottan ugyanugy visekednek, mind a Keményi álomtitkár szerint a szinházi világba. Csak a világot jelentő deszkákra itten nem állanak reá, hanem egymást ütik vele egy bizonyoss mailgánfog felgyülemlésse utánn. Lehet, a szinházza foglalkozó politikussok között es elkelne egy-egy ilyen gerenda.

Na, megyek, s látom a főuccán, az öreg Sanyi, meg a közterületes éppen pacsiznak a sanyi tilosba parkoló óttója felett, s esszékacsintva, fejremegtetve, széllesnagy bajusszos-összetartozó, vállat-vállhoz vetett, egymás nyállát csepegtetőss egyetértésbe mongyák, hogy na, pénzbe kerű, de nem a büntetőcéduláró fog szóllani. Akkó a kocsma megett nézem, a Sorompóss dönti ki az árokba zsákokbó a szemettyét, meglát, odaint, mongya: ahaj, Sallerbá, na, figyejjen, etünik a mocsok, de esse a szemétdijró fog szóllani! Na, akkó még bémentem a bécéá nevü kisközérbe, ott egybő láttam, hogy van minden, hogy béfaljak valamit pálinka előtt, csak éppen má nem az óccsóságró fog szóni. Akkó kaptam a fejemhő, hogy ejde, megszinházasodott az egész világ, gyorsan nem es huztam mán az időt, mentem bé a kocsmába, s tuttam, hogy asse a józanságró fog szóni. S reménykettem, hogy kijes hazánk jövője meg nem az ilyen Keménnyi félék meg politikus baráttyajik orijási nagy mellényérő fog szóllani.

Aztán megláttam, mitirt a Havi kérdés nevü ujság az őszödi beszédrő, s akkó láttam, hogy na, abbizony észvesztő dógokró fog szóllani…

Na, legyen kelmetekke a szentirás, gondolom az, amék nem az ószöveccségrő fog szóllani - némi kerényisittés után…

Báró Alsó és Felső-Kútturássy Lajos őrgróf úr

Ahon a kurtafarku malac az üveghegy viszonylatába turja a kutturát a lehető legmélyebbre, arra lakik a misztériumi főmeghizott, annak a cimin lehet irni keresetlen szavakka.