Kevves minnyájótok

Örömhirre feküttem le mos valamék nap. Mermivót. Szóva, na, kérem, küszöbön áll a magyarnév megint szépleszen érzés, s hacsak e nem roncsuk, odatehettyük magunkat a Szélles-e világnak példaképpen. Mer mitörtént megin? Egyre többen mongyák, hogy itten valami ollyan eképesztő tanálmányt fog hamarossan a Keskeny nevü Gábor, aki Szélless, föladni a köznek, hogy attó kódul mindenki, még a vakok szeme is ekerekedik a csodákozástó. Ezeknek a mondóknak az egyike éppen ez a nevü Gábor, ami még nem feltétlenű baj. Állittólag ollyan tanámány ez, hogy ahhó még a motoroskasza meg a rotakapa es csak kismiska. Na, mer evvel áramot lehet termeszteni, mégpedig ha jónézem, tejjesen ingyér.

Szalattam is, megbeszéni az öreg Sanyiva, mer az politikajilag is elég kébzett ahhó, hogy ehhez a Szélless témáhó hezzászójjon. Eztet Tanusittom. Hálistennek a kocsmába vót, ugyhogy rögtön megtalátam, mive egybő odamentem, mer az a helyzet, hogyha nincs is benn, elébb utóbb mindég ottan köt ki, szóva szeretek biztosra menni, csakugy, mind a veteménnye, ezér is nem űtetek szegesdrótoss kerittés nékülli főddarabra semmiccse. Namostan, arra jutottunk, hogy mindegy, ki csinájja eztet a tanámányt, mer ha ugyigaz, ahogy még nem monta senki, de mindenki csak gondókodik rajta ennek a Keskenynek a csepegtetésseji alapgyán, akkó hatamas nagy dolog leszen itt készüllőbe, küszöbönállási szempontbó kifolyólag.

Má csak aztat sajnállom, nehogy valami hungarikum történnyék véle. Ilyen pédául, hogy ugy marhaság az egéssz, ahogyan van. Vagy mongyuk ellopgya valaki aztat a tanámányt, - azaz ahogyann mostanába mongyák: elpolitizájják. Vagy csak a lejirássát gyúccsák föl. Vagy betíttyák. Vagy nem engedik. Vagy kereszbetesznek, szájjathuznak, edugják, megsemmisittik, vagy csak a gazdagoknak lehet. Esetleg kikészittik a feltanállót, hogy az kűfödre szök és mink láttyuk utojjára az egész világon az ingyenáramu készüléket és aztat is csak távorró és arró is kiderű, hogy asse avvót. Vagy akármi: enézték, aztán mégse traktor, csak taliga, vagy parasztvakittás, vagy más efféle hazaji szokások végeznek vélle. Netán első bekapcsoláskó főrobban, mind mútkor a pálinkafőző apparát, ami akkorát szót, hogy kéthétig csak kanyarba tuttam nézni, ugy megsüketűtem. De aztat mongyuk a kinajiba vettem, a Pejkó Zolitó, hülyeség vót, tudom. Eccer ugyanis itam kinaji pálinkát, szóva biztosra lehet állittani, hogy sok mindenhő értenek, csak a pálinkafőzéshő egyáltalán nem. Na, de ez mindegy es. Szóva, reméllem, ezeccer ujra lenéz ránk a mindmegható és sikerű valami végre. Ha bejön, mögveszem az uj Cefre 2000-est es a spórótt pénzenn, mind azt fönneb leskiccetem a szép vázlatba.

Na, ággya meg kenteket a magasfeszüccség angyalja, a kis Jankónak kifaragtam fábó a beigért lovat, de nem tudom vinni, mer megszalatt a bicska, nagy lett es nem fér fő a helyközire.

Üvözlette:

Báró Kulomb-Teszlássi Gigaherc Lajos, fődműves

Amikó kimész ottan a másik uccába jobbra, annak a végirő látod a szántáss közepin a magasfeszüccségü oszlopot, a tövibe fekszik a felfordút kábeltóvaj, annak a cimin válaszokér megkeresni leheccséges.