Na, Kevves kollégák, magyarok. Kicsit késve, - dolog vót a fődekenn, ki kőtt teregetni a trágyát – de köszönnyük meg Baj, ami Kordon nevü párelnök barátunknak, hogy engette piedesztálra emeni az álittólagos Ősellenséget, az Eredetet, avagy a Nagy Elnököt, a Nagy Testvért ésatöbbi… aki eddig csak sima miszterinelnök vót, de mosmár szobra lett. A szobrot pedég ledömtötték és evvel a nagyivü politikai nagyemberek közé kerűt, mivel akárki szobrát nem szokták csak ugy döntögetni.
Errő vitatkoztunk éppen az öreg Sanyijékka, meg a Sorompóssa, ez utóbbinak a kocsmájába. Mer mijóta felujittás van a Főtérenn, azóta kénytelenek vagyunk a Sorompóssékhó járni, a vasuthó. Na, de ekanyarottam. Monta a fékegyelmü Lackógyerek, aki időközbe visszakőtözött városró, mer állíttólag ott es dógozni kellett vóna, akárcsak itthol, de itten legalább vannak, ismerősök, szóva, hogy vót neki egy nagybáttya, de egésszen kicsi vót, egyötvenkettő magos, vagy alacsony, ahogy teccik, de pédául neki nem állitott senki szobrot, pég a falujába ő vót a legkisebb.
Na, erre jöttek elő sorra mindenkinek az ismerősseji, hogy hát kinek, mijér nem állitottak szobrot, s nem csakhogy kinek nem, hanem, hogy hol nem. Forrott a levegő a sok nemrokon nemszobortó, pezsgett az igasság ki a kocsmaterasz hüvössébő.
Persze, vót ellenpéda is, mér ne lenne egy aki ellentmond a többinek, mer a körzeti megbizott pédául azt monta, hogy a dédapja lelkész vót valami kösségbe és később, mikó má elé öreg lett és halálra szekírozta a házvezetőnő és ebbő kifolyólag az öreget magáhó szólitotta a főnöke, akkó az iskolába kapott egy mellszobrot. De mongyuk azt nem akarta ledönteni senki.
Szóva, igy kerűt a nagy emberek közé a miszter elnök, akinek szobra lett, még akkó is, ha csak pappirmasébó vót az a szobor, s a Miszter elnök úr se egy Sztalin eltárs.
Szóva, az öreg Sanyi monta, akive zsigerbő ellenkeznék, de mostann egyet kő ércsek véle, hogyhát, ha történelmi léptékke demonstrál szimbólijumot az ellenzék, akkó ne csodákozzék, ha fővont szemődökü gunykacaj tárgya lesz, s mindenki rájuk mongya, hogyhát tiszta egy fejetlenség, ami ottan nálluk zajlik. Szóva, az a következtetés kerűhet levonásra, hogyhát a politikustó, különössen a kampányoló politikustó könnyedénn etanúható, hogyann aggyunk könnyen, gyorsan három lépésbe ótvaros nagy pofont az emésztésügyi szempontbó keletkezett salakanyagnak. Mer igaz, hogy sokan beszének errő a szobros témáró, de nem igazán ollyan kontesztuskba, hogy: hejj, de jó, állok közibük rögvest...
Na, ággya kelmeteket a elégedeccség jóllakott angyalja, Janikának maj szójjatok, ha errefelé jár, meg ne ájjon a kocsijáva, hacsak nem aggya vissza a pénzt, amit kőcsönkért még öt évve ezelőtt, ellenkező esetbe rugdosás lesz kiosztva közötte.
Üvözlette:
Gróf Alsó- és Felsőosztyapenkóssy Lajos
Ja, ha elnéző délnek, a határba, s látod azt az eképesztőjen nagy árnyékot, amit a régmút időkbő a maji korokra rátelepedő hülyeség veta keskenygyepüs kishazánkra, na, annak a tövibe lakik a Szoborpark gonnoka, annak a ciménn lehet irni.
