Kevves Minyájótok!

Az eképesztőjenn álszent Ruhacsinálló nevü szabógyerek, a vidékfejlesztési népbiztosságró irta a levelit a rögvalóság megtörténte végett, melybe szerepel óllálkodó szocalista képvisellő és a magántulajdom. Mermivót: aszongya ez a vidékelvesztési megbizott, hogyhát gyött az álnok és ráadásul Rátarti nevü gőgöss szocalista képvisellő titokba, sunyinn, mind a róka a kertek alatt, s fotózta az állami parasztot a bérett főggyin, de szerencsére futnija kellett, megkergetésbő kifolyólag. Mer ez a Dölyfös vagy mijenn nevü kévisellő le akarta fénképelni, hogyhát mizajlik a fődmutyi szempontyábó valami bérett állami fődönn. Szóva, a Kevélyessi képvisellő szerint ugyaniss egy ollyan fészerbe tartyák a tehent ottan, ami nem előirássos, szakatt és még a potyadékgyukat se horgyák rendessen halomba. Errő eszembejutott, hogy kimék a háztájiba és az unijóss szabájjnak megfelellőjen a bicskáva elvágom annak a fékegyelmü tyuknak a nyakát, amék a leghangossabban káráll már kora hajnalba, mer nagy a bele és ebbő kifolyóllag örökké zabána, de mos fordút a kocka, mer az én aranyom aszonta, tyukot főz. Bé es mentem az előirásokró mit se tudó kalyibába, ahon maaji napig szalmára tojnak a tyukok és ülőnn alszik a kokas és akkó bevégeztem a sorsát. A bicskát előirássossan a gatyaszáramba törőtem.

Na, de ez nem is ide tartozik, sokka inkább az, hogy eképzellem ennek az Önhitt nevünek a kinézetit, ahogyan fut, a többi puhány politikusfajtát es rá kén szoktatni erre, de mindazösszest, s akkó egyirányba fussanak, ha lehet, s meg se ájjanak odájig, ahonnan mán annyira se láccanak, hogy eképzeni se lehessen, mijaz a maszat a szemhatáronn, hőőő, na, jósten, csak nem egy csorda politikus egy előirássos ürrakettára űtetve, utba a Hód fele?

Na, de mindegy. A legnagyobb baj evve a fotósmutyival, hogy aszonta a vidéktesztellési misztérijumi ember, hogy a szocialista nem tutta, hogy itten a rettenetáverés, vagy rencerlátás, vagy rendbenvállás, vagy mi óta magántulajdon szempotyábó van alapozva mindenn, hogy eztet igy nem lehet csak ugy fényképezni, ami valakijé, s még csak valahova se megy. Evve el is vágta nállunk itt vidéken a sosevót ázsióját ez a misztérijumjátékoss, merhát mi jut eszébe legelsőbben es az embernek, hát a magánnyugij, minek nevibe es benne van, hogy magán, azaz, hogy magának semmi köze hozzá tisztet állam, de erre mégis fennhatósági törvényszóva evették. Ja, igaz, hogy végüllis erre épüll a demokrácija. Erre az evett magánpéndzre.

Na, meg, hogy tiszta Amerika lettünk. Merpédául, titokba fényképezett mutyi nemszámitt a hatócskaság előtt, pédáull egy törvénszékenn akár, vagy bárhol, mitse. Ahogyann az uj mondáss es tartya: Ólálkodva fotózott hülyeségnek ne nézd a mutyiját. Szóva, ha vót is valami kunkorodáss a folyamatok törvénnyes egyenesibe, mátó az es az igasság Csimborasszójára emelkedett, merhát két mutyis közű mámma a szocijalista mutyisra lehet jobban mutogatni. Elvijekbe ez akármikó megvátozhat. Persze, szerintem má sokájig nem fog. Talánn nem es baj, eztet nem tunni, de a britt tudósok má dógoznak a kérdéssenn. Szóva, annyi igaz, hogy akárki éngemet se fotózhatna, főleg nem illyen öreg politikusforma, mer egybő megmutatnám neki, hogy ez itten nem vénnek való vidék. Igaz, aki hülyeséget irkáll álszencségi szempontbó a magántulajdonró meg az agressziv elődök métatlan vidékpolitkájáró, vagy mirő- hijába igaz - azé annak es tunnák mutatni csuda dógokat. Csak mer politkus.

Na, simogassa kentek arcát az aranykalász, Gabikának mongyátok meg, hogy nagyapa maj hamarossan meglátogattya, maj ha kiződű végre itten az ujj ananászűtetvény, várja meg.

Üvözlette:

Báró Fődessi-Bérlegeltetéssy Vető Lajos

Amikó messze emész a buzafőd mellett, lácc a vetésbe egy kis titkos, lekordonzott talpalattnyi emlékhellyet, aholis annak idjénn éppen ottan simogatta a kalászt a Rákosi Máttyás, na, annak a cimén lehet irni.