Kevves adóstársak!
Na, mámeg mitörtént, gyász még ollyan méjj nem vót, mind ami mostan a zsebeimbe dúll, hiszenn mivót: öreg fejje mostantó megszüntem hát önáló financijáliss identitás lenni. Igen, igen. Rákényszerittett a sors, a politikusok enyvess, ragacsoss keze, melyre a péndz látvánnyára révett tekintette csorgattyák még rá pluszba a nyállukat is, hogy pecsétené le a belépőkártyájikat a Belzebub édesannya.
Szóva, szegény ember ugy spóró, ahogyann tud, s nékem ollyan érzésem támatt mindig, mikó a bankszámlámra gondótam, mind mikó a szembeszomszéd Lacika, a fékegyelmü, az én kukámba pakkóta bé a szemettyit. Csak a bankot nem tudom hókonn taszajtani a traktornak a vonóruggyáva, ellentétbe a Lacikáva, akinek emijatt nyóc napon bévülli körbejárkállássa lett, akut makogássa sujjosbitva.
Igyhát megszüntettem ottan a jó kis bankba a dógajimat éss mosmánn közöss számlánk van az én egyetlenn aranyvirágomma egy idegenszivü bankba. Nem mindha nem lenne mindegy, csak, ugye, fele kőccség, régi csomag, meg nem szüntetett kevvezményekke...
Bár, ha jobban belégondolok, kéccségess ebbe a sok esszévont szemöldökke terhelt hazába mék az idegenszivü, mék nem, mer elsőkbő lesznek az utálatosok, sokakból meg a legelsők. Améket elhagytam, hát az óperenciánn inneni bankró van szó, akinek a vezetője valamijér bikafarmot akar létesitteni a tartalék szövetkezek romjain, s akivel hijába szurkol együtt a fudballpályák stadijonépittés-áldotta ződ gyepénn maga a Padisah őmagossága es (made in Szulejmán) valamiként mégishogyhát odébkerűt a pikszistő, legalábbis a széllesnagy nyilvánosság szempontyábó kifolyólag, aztánn, hogy mi es van amugy, azt ne firtassuk, mer soha nem foggyuk megtunni, a tanágatás meg maraggyon a lottóhuzás előtti pillanatokra.
Aztán még ais lehet, hogy mindez csak egy pálinkátó megterhelt fődmunkás Lázárma. Vagy lázálma, vagy mijarosseb…
A lényeg, hogy mosmár jobb, gyógyul a seb, amit egy valahavót, amugy is elavút maestro kártya hagyott maga utánn, sok szép emlékke, egésszen sose kimeritett hitelkerette, csippel, megszüntetett pontgyűttésse, dombornyomáss nékünn, hogy nehogy hasznáni tuggyam valami komolyabbra, mongyuk, itt a faluba nem is vót mire sose.
Na, ággya kenteket a pirospozsgáss dejákferenc meg a baráttya, a máttyáskiráj, Marikájékat ölelem, lejönnek, vágok tyukot, fagyasztva vihetnek maj többet, csak most nem áll meg erre a helyközi, mer evitte az utat az esső.
Üvözlette:
Báró alsó és felső Rócsildossy Fugger Lajos
Ahon áttalmész a patakonn, ottan a falu végibe, ahol vót régenn a híd, de elvitte a víz és nincs pénz megujjittásra, ottan ha fölnézel, lácc a délibábba egy gazdag és bódog országot, annak aciménn lehet irni.
