Kevves Minnyájótoknak Tisztelette!
Irom sorajimat innet, a róka vezette tyukóllak, a farkasok áttal irányitott birkanyájjak és a medvék felügyelte mézesmadzag országábó. Szóva, vótam kinn az óll hátamegett, mondom megforgatom a trágyát, ugyhogy markomba a furik nyelivel láboltam es áttal a hellyen, hogy cuppogott a csezmám alatt a ganéj és rágondótam, hogy az angyallok kebelin viset medalijonhoz hasonlatos országonn mely szép kéklő az ég, meg hogy azonn a medalijononn ez a trágyahordásra kitanát nap lehet a légypiszok. Na mindegy es, mer az ól megett a derékba levágott barackfánn ottan állott a Sokol, aztat kapcsótam bé, mondom jobb tásaság nem is köll disznóganajozáshoz.
Ahogy hallgatom, abb a szempillanatba mán dobtam es el a szerszámot, hogy az ól zugábó kihuzzam a pálinkás butykost, merhogy mitmondanak: értékete az országot a Meseházi, ez a szép párelnök. Mongya, hogy melyest rossz itten és minderrő az állittólagoss baráttya tehet, aki a Tormán Viktor, meg anak a pártya. Ami mostan azér jó, mer amazok meg mendég arró hadovának, hogy a Meseházinak a cimboráji a hibások. Megaszonygya a Mesés, hogy mindemmásleszmaj, hamajd, pédul nem hannak senkit az uccéllén. Éppen ezér fogtam es magamat és politikai okokbó kifolyólag odahagytam a szartakarittást és ledőtem az árokpartra, vártam, hátha gyön a Meseházijéktó valaki és megajándékoz egy ujj traktorra, mer a másikat evitte a szerellő, de még sose hozta vissza, mégpedig átveréses ellopás mijatt. Egybő eszembe jutott, hogy az es valami politikusnak a csalággyábó lehet való. Nem gyött senki, ugyhogy megvettem az ojságot a postánn, hogy tuggyam, mi vót télleg.
Szóva, abbó kiderűt, hogy azt is monta, hogy ők jobbak vótak. Bizonnya arra értette, hogy lopásba, mongyuk ezt nem tette hozzája. Lesz maj, hogy teret kap a tejjesitmény, a teheccség meg a rászorulló segiccséget kap. Szóva, mer konkrétat nem mondott, kénytellen vagyok a tapasztallatra hagyatkozni, mind az időjóslás meg a csűrtetõ fótozássának terin es, azahogy hogy lesz mongyuk Tejjesitmény tér, vagy esetleg, hogy ne legyen átláccó, Kilowatt tér, aki rászorú, az meg nehogy emennyen dógozni azt valami kárt csinájjon még, vagy baj érgye, az maj kap valami segílyt, arra hitelt, hogy a koprsójánn es jelzálog legyen. Szóva ezen fellül leszen demokrácija, anyámkinnya, lepényevés, gyerekzsur, meg minden. Ha jóll emlékszem, a biztonságot nem monta, legalábbis nem óvastam, hogy rálicitát vón a Sintér nevü Sándor két hetire.
Egyszóva az a baj, hogy nemderűt ki semmi. Csak az, hogy minden róka ugyanugy igér a hollónak, de csak amég ki nem énekli a csőrébő a sajtot, mind ahogy annak idejénn egy Plafon Ten nevü rokonom is megmonta, asziszem ez akkó vót, mikor a felgyűtt ócskavasat akarta elanni a Rézmüvesséknek, akik végű vitték a vadonás ujj ekét es, mégpedig ezutta nem is lopás okánn, hanem rábeszéték, hogy két forinté aggya el. Hátt, igy hadovátt állittólag ez a Meseházi Pesten, de avvan, hogy ollyan ez, mind az ecceri melóss: egéssz életibe nem csinát semmit, akkó jövőre se fog csináni szart se. Na ezé félek én attó, hogy a Tormás Viktor, akirő egyébként még nem tudom, hogy azt es a Hódba, vagy inkább a Jupiterbe kéne kilőni, megunnya a lopást és átaggya a kormánt a friss zsebeknek. Igazábó a csodába bizom csak az ijen beszédek utánn, meg az ismeretlen politikusba, akinek szobrot fogk állittatni a hősi emlékmü mellé, a Horty térenn, vagy hogyhíják manapság a pijacteret.
Na, a közjó legyen kentekke mind a világ legesleg végéjig, ölelem a Gabikát, a Zozót, a Mariska nénit, nyugdijaspappirt majd küggye el, mer le akarom másótatni az ingyenn utazás végett.
Eeső és második Kánaánossy és Széless Jóléti Lajos gróf
Az aranykerittésné ha tovább mész addig ahun a nyugdijjas Mariska szivlapátta hánnya ki a gyémántot minden délelött az udvarbó, mer nem férnek töllük a tyukok, na annak a cimin lehet irni a válaszokat.
