Kevvesejim, Tiottan!

Eképzellésetek sincsen, mi zajlik nállunk, itten, ez kivont pallosu angyaloktó őrizett, világvédett, Kárpátokölete, hegyesre pedrett szikgyepükke telirakott igasságos-nagy, tiszta légge teliszitt tüdejü, fölvetett fejü kis hatalmas országunkba, az ugaronn: Semmise. Igy vót: gyön eccercsak a tóvaj Parittya gyerek, meg a Pejkó Zoli – akirő mán montam, hogy a kinaji bótot viszi itten a főuccába – hogyaszongya kijabának mán messzirő, hogy fussunk, mer lehet menni hidat foglani. Aszt látom ám, kezükbe a fleksz, meg a Parittya egy böszme nagy utánfutót rángat keresztű azokonn a körbeaszfaatozot kátyukon, amiknek rendes neve nállunk itten, hogy uttest. Akkó, kiderűt, hogy a ráérrős fijatalok mentek a hidra, gondollom egyenest a fogságbó, ahova vagy három percre vetették üket, miutánn efoglaták a Laprament ajtójját. Ementek az öreg Sanyiró, az egykori hentesünkrő enevezett kastélyho is, de sajnos ott valaki, a terrorházasittóktó kitanáta, hogy aztat most hirtelen mekkő védeni, vagyis coki, paraszt nem menel oda, jóhogy a te pénzedbő van fenntartva, de kusti,  ezutta a rendőcsimma jobbfelől üt: nekem fütyül a madárka… na, de mindegy is. Ez egyébkénd  a Csúnya Ám Ferenc legjob tanitvánnya lehetett, aki kitanáta, mán csak a móccerbő visszakövetkeztetés szempontyábó gondolom.

Szóva, mondom, éppen kapóra gyöttek a Parittyájék, akit mongyuk utállok, mer egy országos nagy tóvajnak számitt itt felénk, szerintem a Matóccsinak lehet valami rokona. Mongyuk a Pejkót azt nem utállom, pedig az kinaji, csak viszon tűlle veszem a fődre a dógozni való tornacipőt, félévente egyet kő, mer szétgyön, de megéri igy es. Azé gyöttek kapóra, mer az én kis angyaakám éppen kiküdött, hogy ki kéne ásni a csürnek a félódalát, mer baja van, kikén javitni. Mék, nézem mibaja, kiderűt hamar: téllen kiette a rosseb az ajját. Nem vót beton otthon az ajjába hogy tegyek, igy viszont ekisértem üket egy darabonn, a kocsmájig jutottunk, mer megfigyelmeztettem üket, hogy a sofőr monta mútkor a helyközinn hangosbemondóba, hogy aki mégeccer utánfuttót pakó föl a járatra, annak póddijjazássi szempontok alapgyán bele lesz állitva a fejibe az ikarusz emellő. Aztán a Parittya is belátta, hogy ilyen gyüllésen biztos lesz rendőr, ugyhogy nem engedik maj, hogy kivággyaja vasat a korlátbó. Evve kapcsolatba közbevetettem, hogy akkó mennyünk és fizessenek a kocsmába bort, különben haza kő mennem csürt javittani és akkó meg es szavazták ezt a fővetésemet.

Émmagam annyira nem es vágytam fő a városba futkosást nézni, mer  ugyanollyan mindég. Csak pédul mikó a Szócsalólisták vannak uralomba, akkó a gatyások futkosnak az ostorra, amikó meg a Tekintetesék viszik a szélessnagy távóbaavesző ugar ügyejit, akkó meg a szemüvegessek rohangának ész nékű, csak azok nem dohánzanak, vagy mi, vagy ollyan csorók, hogy nics gyufájok, mer nem gyujtogatnak, ami azé mongyuk, szalmakazal és bálatulajdonosként mondva, elég szimpatikus szokássuk ezeknek. Szóva, gondótam, hogy nem maradunk le semmirő, mer valójába itten minden csak a Szocsi A Lótárs és a Ténsurék barátkozásáró szóll, minden mindig ugyanolyan, ami nem baj, mer etart a főd, oszt megtart az uristen,  deazé persze emehetnek az annyok valagára csapatosú, mind, ahogy vannak. Szóva, igy esett, hogy nem vót megin semmi Magyarországba, éppugy, ahogy eztán se fog lenni. Vagy ti tuggyátok egyátallán, mit tesz az a Kalaptömjén kijegészittés? Nahát akkó jóvan. Aszjelenti, hogy netörőggyé a politikáva, uccse irtanak ki, mer köllesz adósnak, viszomt bódogabbak szerintem azokba a nemztekné, ahon oda s vissza beleszarnak a népek a polkitikába és viszont. Törőggyé a gyerekke, meg az asszonnya.

Na, ággya meg kelmetek a kijes semmittevés, a Margitkának maj telefonájjatok, hogy küggyön petrólejumot meg cukrot, meg tőttőt az ájfonhó, mer itt nincs semmi. Küdhet pénzt is, assincs.

Üvvözlette:

Al- és Főkotmánnyossy báró Lajos

Ottan ahon kimész az ucca végénn és látod, hogy nincs semmi, oda kő menni befordúni barra, és amikó kiderü, hogy vártad, hogy elékerüjjön valami, de csak a további lófasse nincsen ott, ott kő még bemenni egy kicsit és akkó ott lakik a járásbiró, na annak a cimin.