Kevves utastársajim!

Mesét mondok, ugyhogy kébzejjétek, mivót. Megyek be a közpondba, mondom, megveszem a lapot, meg illyesmi, iszok egy fröccsöt, megnézem, mén-e joll az iskola mellett a pógármester trafikja, szóva, gondótam, elütöm valami szokásossa a hétfő regget, nézem a munkába menőket, ilyenek. Na, meg hálátadok, hogy énnekem napközbe is legurúhat a pálinka, s nem nézi csak a Fennebvaló, meg az asszony, hogy mit végzek a fődekenn. Kivéve, hogy a traktort még ezeken kivű szokta nézni a körzeti megbizot es, hogy mijér megy olyan sok kanyart az egyeness utton, de mindég mondom, hogy a hasznát étolajtó van és akkó megnyugszik, asziszi viccelek.

Na, de hogyis vót: irtam má levelet régebben errő a fazonró, aki parasztokat fényképez, errő a Rátarti Zótánró, a gőgös politikusró. Na, mostann ujaban már teheneket is fényképez, evve kapcsolatba rá is jött, hogy az állami fődnyertesek legelőjin valahogy nincsen otan a sok álat, améknek előirás szempontyábó ott kéne lenni. Mikó ez kiderűt, má iten a faluba ekeztünk idegessen esszénézni, meg mend a pusmogás, hogy jaj, csak nehogy lebukás legyen, vagy valami. Az öreg Sanyi három napig homloktámasztva könyökőt a kocsmába, s itta egyik pálinkát a másik utánn, hogy milesz, vissza kő anni a pénzt, mijegymás, hijába nyugtattam, hogyaszongya: nyugoggyámá Sanyi, itten az emútnyócév próbáll csak visszanyúni és idegenszivü, vérgőzös bankárkörmivel torkonraganni a kétkezi becsülletess embereket megin, hogy a teremburáját neki. De aztakkó szeremcsére mordút egyet a hatalom, hogy a Rátarti nevü az hülyeséget mond, a tehennek nem kő a nyertes fődönn  lennije, elég, ha ugy tunni, hogy a gazdának valahon körübellü háromszáz kilométerre vannak valamilyes ál ataji.

Há ugygördűt le a szivünkrő a nagykő, hogy azokka raktuk ki aztán a főuccát, s erre kértünk is támogatást, hát mán megszokásbó, mer szokás nemlétező dógokra támogatást kérni. Ilyen ez, nekem pédául van husz valódi tyukom, persze, kárának örökkétig, mind az istennyila, fenének se hijányzik, meg csak a munka van vélük, csakugy, mind a disznókka, meg a tehenne, meg a pávijánna, amit a Lackó gyerek hozott Pestrő, mikó uj üzletbe kezdett tiltott állatcsempészésbő kifolyólag, de végű kapott másfél évet, a pávijánt meg elfelejtették evinni a rendőrök, helybehagyóllag nálam maratt, talán veszek fő a nevére hitelt a mezőkövesdi takarékszövetkezedbe, mer az ott menő, de végülis e nem es tartozik ide…

Na, de ekanyarottam, lényeg, hogy egyszóva megértem én ezeket az ujmódi fődesurakat, hogy nem akarnak állatot látni a házuk tájján. Nincs es rá idő, hiszenn az egéssz megőzazdaság az árvizet vagy a jégessőt várgya, meg a fagyot, mer akkó lehet kapni támogatást, de szeremcsére, ha jó az idő akkó es lehet kapni támogatást, mer  mámma itten támogatás meg unijós, meg állami pénz nékű má egy szalmaszállat nem teszünk kereszbe, ingyér még a gyom se nőll. Matematikajilag körübellü ugy aránylik egy szem nem létező krumpli megtermellése a reá fordittott pénzhő, mindha anyahajót hozatnék, hogy biztonságba eshessek áttal részegenn a vizesárkonn. Ettő függetlenű az a kevéss termény, ami van, meg aranyárba adódik a pijacon, hiszen ugye, árviz, jégesső… Mamán a főd gyakorlatilag unijós pénzkifizetőhellyé vát. Na ezeké nem leszen huzóágazat soha többé Magyarhomba a mezőgazdaság…mer sok a becsületes gazda, - ezek áttalába nem annyira gazdagok -  de nem elég. Mindenki hozzon magáva még eggyet...

Na, ájjon kentekbe a főnyeremény, Janikának mongyátok meg, gyöjjön látogatóba nyugottan, valójába nem kap dengue lázat mindenki, aki legyön vidékre a rokonnyajihó, ne higgyen az ojságoknak.

Üvözlette:
Báró Naplopóss-Támogatházy vitéz Lajos

Ja, amikó kikanyarocc a traktorra az emmharmincnyócasra,mer itt má minden autópálya és főmész Pesre, ottan lakik a maji magyarbirtokosgazda, annak cimin lehet irni.

Na, kevves felejim!

Ejött az idő, hogy amagyar fodball a magyar politika szintyére emelkeggyen. Avagy egy magyar futpallcsapat egyenértékü legyen pontossan egy tarisznya kiszáratt trágyáva. Biztossan avvan, hogy nem őtünk elég milijárd forintot beléjük, mostan ettő sértődötten nem tunnak má focizni, ugyám, biztossan kevés a péndz. Vagy még allehet, hogy a foci környékénn es ott ostobáskodó politkussoktó vették a pédát, ami politikába, fociba itthon egyaránd a következőképpen szokáss: nagy garra magyarázunk itthol, mind a kokas a szeméddombon, hogy mekkora nagy tejjesitménnye tojjuk a szekeret, öt, vagy mit öt, ötven agregátor se nincsen ollyan erőss, aztán megyünk, megcsapdossák a kis szánkat és akkó nézünk mind a kiscsibe az annya valahára.

Ugyhiszem, kicsive több stadijont kéne lépitteni, abba jobban lehet focizni. Nyilvánn a nálunk jobban jáccó albánok is ettő jobbak, ottan nyilván milijárdok költőttek el a lapdarugásra. Nem azér, mer a lábuk jár inkább és nem a pofájuk…  A különpsék, hogy ők még jáccanak, mink má hazaódalgunk.  Néha csodákozva halgatom, hogy méltánn ismeretlen Podgorica akárki valami balkáni országbó mennyire porrá verte valamék magyar bagázst.

Szóva, az gyött le, hogy amék biznisz környékinn sok politikus szimatol, onnan sok pénz is tünik el. A focistákró eszembe jut, mikó a félkegyelmü Lackógyereknek valahogy sikerűt ehitetnije magáró, hogy ért a villanyszereléshe aztán meg ment a vállvonogatáss, mikó az öreg Margitnéni  a szomszéd uccába porszivózás keretébe szénné égésbő kifolyólag véglegessen békerűtt a nemzeti halotti anyakönyvezés rencerébe.

Tehát, elörre a nagy labdarugássi utonn, szerintem lekközelebb a gyermekétkeztetésbő kéne evenni valamennyi pénzt, mer ittenn a faluba is kéne ujj stadijon, legalább vóna egy szélvédett mező, ahová az érzkeny merinóji juhokat tunnám kihajtani kora tavassza, mikó még vizet fakaszt a szellő, s csipőssek a hajnalok.

Lehet megsértőnni, kevves  focisták, de hátakkó, hétköznap nem kéne teli pofáva megmagyarázni, hogy mijér vélük ke megtőtteni a sporthireket, aztán meg mikó tenni kéne a dógukat, akkó meg vagy bundázás, vagy egy nagy nulla, meg a „szépenjáccottak a fijuk, megvót az akarat, de hát a széljárás, meg a csillagok állása” igy, meg ugy…

Errő eszembejut a pógármester, mikó emonta, hogy minde regge ingyen pálinka lesz, mer vanneki pálinkafőzdéje, aminek má nemzetközi szinten van az ismercsége és avva fog fővirágozni a falu, szóva agyunk össze egy kis pézet reklámra köll, de busássan megtérül, robog majd a gazdaság és a szomszéd pógármester meg jó pofáraesik. Aztánn kiderűt, hogy a nemzetközi ismercség annyit tesz, hogy eccer vót itt valami ukrán turista, aki rosszú lett a pálinkájátó… na, valami ilyen itten a foci, meg a politika.

Mongyák, ehhő a kéddologhó mindenki ért. Még én es biztoss. Nem lehet, hogy akkó a focistáknak kéne politikusnak menni, a politkussnak meg labdarugásba? Dehonnem. Rosszab nem lenne úccse.

Na, a gyepmeter ádássa legyen kentekbe. A gyereknek fábó faragtam egy focilapdát, aztat maj küdöm, Marikát csókolom, a lekközelebbi esküvőjjére má biztos emegyek, ha érdekel.Üvvözlette:

Alsó és Felső-Ballábassy Ólomjáró Lajos Gróf

Ahon a faluvége tábla van és akkó onnatró még emész eképesztőjjen messzire, ahova még a NAV se megy ki, az üveghegyen es tú, ottan lakik a teheccséges magyar focista, annak ciménn lehet válaszóni.

Na, ese tuggyátok képzeni, mi vót! Lement falura a Baj, ami Gordon, s ottan olyan sót hozott esszé a Figyelszpárti baráttyai segiccségével, hogy csak na. Mer mivan. Alapbó, ha egy politikus, aki korábban má megbukott és lemén falura, átalába a kutyát se érdekli. Jelen esetbe libát, már ahogy a joviális ellentüntetők mongyák. Namármostan, ha eztet a politikust még jó meg es szapujják ottan falun és autókonvoj szempontyábó üldöztetésnek teszik ki, meg akkó állittólagos rendőrök intő mutatóujjábó kifolyólag még megáni se engedik a célná, akkor abbó biztos tudható, hogy nehány napra témává vállik. Evve kapcsolatba nyugottan ki lehet monni, hogy ez a Baj, ami Gordon, ezutta ügyesen hasznáta ki a dühöngő széllestömegeknek az irányitott demokrácija nevelte korláttyajit. Mongyuk, ettő még nem lesz miszter elnök, dehát ez az ő dóga.

Errő jut eszembe az, mikó idegyött hezzánk az uj körzeti megbizott a faluba, s bészállásolta magát a szógálati kacsalábonforgóba, s aztánn ismerkenni kezdett a helyiekke. Sok dóga nem vót, mer ittenn egy ideje nem vót büncselekmény. Lopás az vót, de az egyrészt politika, nem büncselekmény, másrészt mink ilyen szempontbó hagyománytisztellőjek vagyunk, ebbő kifolyólag van a szomszéd faluba ollyan sok törött kezü ember. Na, mindegy, szóva, a körzeti napró napra sorvatt, hijába köszönt neki mindenki előrre, s hijába, hogy nem dobtuk el a csikket se az utonn. Teltek mútak a hetek, a megbizott má sápatt vót, alig lézengett, karikássak vótak a szemeji. Később kiderűt, hogy azér, mer már egész éjszakákonn áttal nem alutt, mer azgondóta, tán majd éjjel történik valami bün, ahon foganatosithattya az intézkedést, de istennekse vót semmi. Na, akkó az öreg Sanyijékka ehatároztuk, hogy akkó megrendezünk neki valami naccabásut. Ezér is vót, hogy ehatároztuk, hogy két csoportra oszlunk a falunapkor és részegenn összeverekszünk.

Na, meg is vót, hát a körzetinek egybő csillogott a szeme, jött, ment igazótatott, éngem még meg es bilincselt, s de jaj, mennyire elérzékenyűt, mikó emondtuk neki, mi történt valójába. Mongyuk nem hitte el és garázdaságér pénzbüntetés lett a vége, de hát nem es ez a fontos ilyenkó. Azóta mindég csinállunk valamit, ezen a héten a Lackógyerek a soros, neki kő vezetnije a traktort egy villanyoszlopnak.

Na, ez a történet jutott eszembe a Baj, ami Gordon nevü ember történetérő. Aki megfejti, nyer. Annyi a segiccsék, hogy egy tőrő fakad minden politikus. Ennek a tőnek az ajjába pedig egy nagy zseb van.

Na, ággya kenteket az örök gyanakvás angyalja, hónap maj utazunk  fő Pesre, gyertekki az állomásra, Jancsikát külön üvvözlöm.

Első, vagy Tüntetőfalvy-Hibbant Lajos gróf

Akkó, mikor emész jobbra a nortonkutná, ami a főuccának az elejin van, elérsz egy kis düllőuthó, annak a végin egy kis pincébe laknak a vörössegélybő berendezett szobájukba a nyugdijas összeesküvők, azoknak a cimin lehet válaszóni