Ollyan álmom vót mámma, hogy aszittem, mentenn fölébredek, de valójába csak regge ébrettem fő. Na, emondom, mi vót. Álmomba mentem bé a főtérre, ahon a templom van, a kocsma, meg a bót, s ahon nem es olyan régenn még az öreg Sanyijék, - a párthozközelijéknek a csalággya, tuggyátok – a dohányospavilijont próbáta felállíttani, de tú köze vót a templomhó, meg mindenhő. Na, most ottan vót a bodega méges, szép, nemzeti barna festéssénn megcsillant reggeli napunk fénnye. Az uccán senki, de senki nem járt akkó, pedig fényesregge vót, már ilyenkó a gőzmunkások ott szoktak lébecóni a közértné, arnyászok, félhubi, cigaretta.

Mámma azonban üres vót minden. A bót kirakata üressen tátongott, ördögszekeret fútt végig a szél a poros járdánn. Bémentem a kocsmába, gondótam mekkezdem a napot egy pálinka kiséretébe, mer az aratáskó igen jó jön, s mivel meg lett mondva, hogy nállunk mán igen-igen jólét van, valószinü, hogy mindig aratás van, legalábbes évek óta biztossan, ezt csak a szeszfogyasztásbó itéllem meg, tudományos alapgya nincsen. Na, de a kocsmába se vót senki. A bicskák ugy feküttek az asztalokonn, minha éppen akkó hagyták vóna őket ottan a késellés szempontyábó megfáratt gazdájik, s a véce tartájjáná es ugy szörcsgött a viz, minha éppen előtte röttyentette vón teli a kagylót a fékegyelmü Lackó gyerek, tán még a jellegzetess rohatt káposztaszag szag es ott libbengett a levegőbe, míg vékképp tovatünt vóna a reggel liraji madárcsicsergéssibe.

Kifordútam,mind a kerge Gergő szomszéd állkapcsa, mikó mútkor berugásbó kifolyólag a határba átesett a biciglinn és arcca ráfekütt lendületbő a régi gemeskutnak a kávájára. Mekkapaszkodhatott vón, de a kezive a kaszát fogta, azt nem akarta gondolom edobni, mer drága. Na, de mindegy es, mer ekanyarottam a lényegtő:

Szóva, csönd, meg üresség vót mindenhó, csak a templombó gyött valami nesz. A temlpom egere vót az, és éppen az öreg Sanyi csizmájátt rágcsáta, az adott ki olyan hangot. Odabe ugyanis a vén trafikoss beszét a fennebvalóhó. Ugy vettem ki, vevőjér imádkozik. Ahogy hallottam, hijába, hogy mámma estétő mán őrajta kívü az egéssz járásba cigarettát nem árúhat senki, mégse gyönnek cigit venni. Vevőjér émádkozott a szerencsétlen. Mer hijába, az ország egyharmada egy emberként tette le a cigarettát,  s a másik kétharmad meg sosenem is dohányzott, merhogy a a függőség nem annyira keresztényi, smégugyse pógári dolog. Vagy nem igy van? Álmomba má nem tuttam meg, mer az asszony olyant rugott belém, hogyhát menni kő etetni a tehent, hogy rögtön főkeltem.

Na, főkellés utánn ehatároztam, bémegyek, megnézem, mivan valójába. Evvót: az öreg Sanyi ujj Béjemvéje ottan fényeskedett a nemzeti dohánybótná, s az öreg nagy-szélless vigyorra az arcánn szógáta ki a vevőknek az óttóbuszfordullójig kanyarodó sorát. Köztük a büszkén feszittő nemzetit, s a lesunyt szemme sorbanálló ellenzékit egyaránt. 

Errő eszembejutott, hogy mán cseréllik a pénztárgépeket, s hamarost a játéggépeket es ujra bévetik, lassan gyön az akohol es. Abba talánn én es benevezhetnék.

Na, ággya kenteket az álszencség szokássos angyalja. Émmá két hete nem gyúttam rá, egésségi okokbó, aszonta az orvos, jobbteszem, ha nem. Az egybeeséss véletlen.

Vitéz Nagydohányossi Független Lajos gróf

Amikó továbbmenve kiérsz a határba, azonbévül es a kastélydombhó, ahon az ecceri dohányfüggő háza vagyon, annak ciménn lehet irni.

Kevves Minnyájótok!

Na, hazagyöttem a szabaccságbó, ahová a körzeti orvos küdött ingyenes üdűtetés végett a régi szottüdüllőbe, ahon az a fürdő es van. Má egy hétte korábban visszagyöttem, mer nem tuttam nyugonni, hogy mi lehet a tyukokka, a tehennel, a kacsákka, meg avva a fékegyelmü disznóva. A pógármesterre. Meg az is, hogyhát az üdüllőbe nyóccor annyiba van a sör mind otthon, fröccs egyátalába nincsen, a pálinkának hítt üdittőrő nem es beszéve. Annak kettő baja van: rossz és megfizethetetlen. Na, itthon aztán kiderűt, hogy minden a rendes kerékvágásba mén. A pógármester bódog, mer megnyithatta végre a trafikját az unokaöccse nevivel kapcsolatos pályázat benyujtásábó kifolyólag,  a kormány a szokott mederbe csökkenti a rezsi után mostan már a gázcsőcsonk árát is, vagy mit, igaz, a kenyér már elég drága, de legalább van. Asszonytó kérdeztem, na,  meggyöttem, nézem a férretett pénzem, aszonta, hát hon lenne, férretette onnan, ahon eredetileg vót, ahogy a neve is mutattya, csak ugy tett vélle.

Na, mérgembe mentem is a sorompóssék kocsmájjába, nézem otta a fríwifinn a hireket,  (Érópaji falu e) s látom, mivan. Avvan, hogy na, ejött közénk végre megnyilatkozásáva az igazmondó Róbert. Hálistennek, mosmár tunni lehet tőlle, hogy gazdagsági puncsot, vagy mit csinát a Figyelsz nevü párt a trafik nevü dohánybótokka kapcsolatba. Sőtt, ez a talpig becsületess államférfiju, ez a Barna nevü, még ki es monta a főfelelős nevit: ezmegpedig a Lézer János. S mondott még sok efféle sületlenséget a vesztes pályázók boritékjairó, hogy aztat aggyák neki, majd ő férreteszi, mikó egyön a büntetés ideje. Na, mondom magamba, emmá igen, ilyen arcok köllenek, s mingyár nagyba kiplakátóva majd a választásokkó, biztosisten nemszavazrájok senki. Szóva, a Szólista párt vállasztást akar veszteni. Eztet a következő etetést vontam le a naccerü hazafi, a snájdig Szólistapárti képviselő, egykori miszterminekelnökök tanácsadójja szavajibó.

Szóva, jótanácsónám, ha valaki nyerni akar a választásonn, a következőnn, az két dógot tegyen: előssző es indujjon a választásson, másoccó érthető dógokat mongyon, eccerüen és ne legyen vót miszterminekelnöki tanácstitkár közöttük, mer azokat már, ha jó emlékszünk, pár éve egy szavazássa elutáta a köznép a kormánybó, s emijatt van most az, hogy ezeknek trafikügybe kő felszóllalni, s nem pedig a bársonyszék kormányzati ódaláró osztani az észt. Ja és a harmadik, tartalék pont, amolyann titkoss összetevő: a mostanni jelekbő itéllve, jó, ha az indulló az ezek utánn Figyelsz párti.

Na, ádás,békesség, s a sok kóbász kevés napja legyen kentekke. Cigirő leszoktam, nincs tabakos a faluba, azé majd a nagyvárattérrő gyűccsétek esszé a csikeket, skűggyétek le a postánn. Az még van.

Üvözlette:

Alsó-és felső Kipihentessy Egésség Lajos báró őrgróf

Ahon ha végigmenel a patak partyán, s elérred a vasúti átjárót, ahon éjjel a hellyi fijatalság múlattya az egésségit égetett szeszekke, s nappall a kényszerleszokó ellenzéki gyűttögeti a királydekket, annak a cimin lehet irni a válaszokat.

Kevves Népnemzetes Nagyurajimék!

Azé tennap egy pillanatra rászorút a markom a vasvilla nyelire, mikó meghallottam a rádijóba, hogy mennyire egy tetü alakok vagyunk mink magyarok, hogy megpróbátunk spóróni a Tarzancickós adón, meg, hogyhát emijatt sajna meg kő emeni eztet a csekkadós meg banki dijat. Szóva, köszönnyük a rezsicsökkentést, amugy Balga Mihály, te, igazadva, a mi éccsanyánkat, mennyünk má a patvarba, a hülye fejünkke, hogy nem aggyuk oda magunktó mán a fizetésnaponn az összes pénzünket, hogyhát faszányos stadijont lehessen belőlle rittyenteni, hogy az fogja fő a világ szélinn az ólomlábu focisták messzezengő óbégatássát, vagy valami hasolló marhaságra ehazudni. Mer be ke lássam, szerintem tényvalóság, hogy magyar politikusbó egy igazmondó se nincsen. Lehetett vóna bizni ebbe a Fityisz nevü párba, persze, de kiderű, hogy valójába arra megy ki a játék, hogy nehogy véletlenű valaki egy nyamvatt fillért es meg tuggyon spóróni ebbe az országba, hogy nehogy véletlen valaki biztonságba érezze magát anyagilag, - már a haverokonn kivű.

S akkó ha szóllok, hogy halló, mosmá tessék elhaladni gyorsann a Holdba fő tisztet politikus barátajim, akkó még én vagyok a hüjje, hogyhát bőőőő ez itten nemzeti méllyenvallásos keresztényi cselkekedetbő, s a Kárpátmedence héccer megszentet főggyinek s elejinknek, a Horti mókusnak, meg a többi naccerü magyarnak az eképesztőjem mélly tiszteletébő és hihetetlenű erős összefogásbó, a kétharmad erejébő fakad ez az összes intézkedés. Ha nem teccik, lehet béállani a hazaárullók sorába, ahonn azok vannak most, akiknek nem teccik szinténn a rencer, a nyiltann lopva tolvajkodásos nagymesterkedés. Az csak a baj, hogy javarészt levitézlett politikusokbó áll azoknak a hangadóji csapattya es.

De hálistennek, nekünk az IMF nem diktáll, ugye, meg az Unijó, hogy gebeggynek meg ahon vannak, csak akkó meg aztat kell higgyem, hogy a maguk kedvére sanyargassák itten a népnemzetet a félkegyelmes urék.

De, asszem mostann rosszú idözitették a Balga nevü miniszterék a bejelentésst. Mer, most szokik le a fél ország a cigarettáró, hogy kiszurjon ezekke a trafiklovagokka, a dihánybáró urajiméákka, a nemzeti pártkassza bótokka.  Mer ez az egy, amitő fölhorgad a magyar, ha eveszik a cigarettáját.

Álmomba véreres szemű, ittas rambókat meghazuttolójann felpezsdűtt idegrencerü néptömegek nézték cigarettának a pulpitusson szórakozó naccságos urajimékat, de aztánn fölébrettem, mert kopogott  az ablakonn a Lackó bá a két házzal odébbró, hogyhát akkó meg ke csináni a Ladának a kaszniját, mer mijóta nem lehet olajat csempészni vélle, csak ottan rohatt a csűrbe, de most néki  dóga van véletlen egybejesés folytánn az ukránokná, ahonn óccsó cigaretta csempésszés szempontyábó van jelenésse a keresztfijájékná, s akkó, hogyhát segiccsek megjavitni a kocsit.

Elég koránn vót, de végű a valagbarugás lehetőségének napfénnye gyorsan leóvasztotta a szemhéjjamat minduntalan a jótékony setéccségbe lehuzni kivánó  népnemzeti mézesmázot, s azza már szalattam es a heggesztőjér a félszerbe.

Na, ággya kelmeteket a feketegazdaság, hónap csempészem fő Pesre a gyereknek a falovacskát, maj ha lehet, nézzenek férre.

Üvözlette:

Báró Alsó- és Felsőillegalitássy vitézlő Lajos

Ahonn elnéze barra a patakná, ottann addig gyalogósz, amig el nem éred az igazmondó politikus házát, na onnan irjá maj választ…