Ádás, Békes stég!

Na, akkó egyött az árviz. Nekiáttak a kasza trófea turisták es, hogyhát nézzék, ahogyann a többijek dógoznak. Ez tulajdonképpen olyan áttalános dolog, mint bármilyen közterülleti munka eseténn, mikó a munkások közű egy babrájja a szerszámot, a többi cigizik. Csak mive itten jóva nagyobb vót a mennyiségi előfordullása a munkásnak, ezé a bámészkodó is bésürüsödött. Ez a munka társadalomfizikaji vetülete. De eztet csak amolyan mellékessen mondom, mer mégannáis jobb van. Az isten báránnyánál es jobb, mer ő csak bort tudott csináni a vizbő, itten nállunk politikát csinának belőlle. Mármint a vizbő.

Pédául, hogy megszójják, ez a Miszter Elnök Viktor intézi a dógokat. Aszongya, ő elirányitt itten mindent, kimén a gátra, megezmegaz, jön megy, intézkedik. Szerencsére, a szociabicskákkal szintetizálló, vagy szinpatika záró, vagy milyen emberek már jóll kiszámitthatójann le is szóták ezér a kis elnököt, mer ők sajnos nem tuggyák, hogy a magyar szivesen követ egy amolyan apafigurát, másszóva vezérürüt. Sajnos ezér ők nyilván nem is tartoznak a nép közé, csak beférkőztek valahogy, bizonnya az történt, hogy nagy álnokságukba ők a folyótó messzebb laknak, ravasz előrelátássa, sunyin odébbkőtöztek, hogy nekik ne legyen baja a házoknak, ha gyön az áradás. Sőtt, talánn még magok atták el az előző, vizparti házajikat olyasvalakiknek, akikrő sejhető vót, hogy mongyuk a barátaji ennek a Miszter elnöknek, meg a pártyának. Legalábbis, az itthoni politikaji közvéllekedéssek és epehányások alapgyán másképpen nem es lehetett vóna...

Aztánn a másik ódalt es vannak furcsaságok, mer sokan vannak ottan, akik a főnök ádozatos munkáját ugy képzelik el, mind valami régesvót plakátonn. Szóva, ahogyann a miszter elnök véress orcáva, megfeszittett izmokka, s a legjobb formájába levő John Wayne-t idéző, győzhetetlen tekintette egymaga feszű a homokzsákokbó rakott gátnak, mely megett hatvanmilijó báros nyomássa tombol a Duna, s a homokzsákok közt, mongyuk a miszter elnök derekáná, meg mongyuk a válla környékinn karvastagságu sugárba tör mán áttal a viz, de ő még csak fogja az egésszet, saját testéve tartva vissza a természet mindent elsöprő erejit, mutatván a kétharmad mindenhatóságát. Csak az a baj, hogy körülötte ott cigizik az a sok bámészkodó, a fene megette…  pég ők es foghatnák a gátot.

Na, szóva nem igy van ez, valójába a miszter elnök teszi a dógát hálistennek, avva hogy ottan van a vizné, szerintem nincs baj, ő igyen szereti csináni a dógajit, hát akkó kinek mi köze hozzá. Néki illyen a Tas, Huba.. nem Tasi, huba… hat ibusza,  nna… habitusa.

Szóva, igy beszégettünk otthol, a faluba, a kocsmába a többijekke, nézegetvén a terasz megett folydogálló kisujjnyi széless nyeszlett kis patokot, közel s távol az egyetlen vizfélleséget, s vártuk, hogy ejjöjjön végre a mi időnk, a szárasság, az aszájj, hogy végre minket es érgyen valami baj, hogy kidögöjjön a vetés, meg felfordujjanak a baromfik, hogy nehogy szó érgye a ház elejit.

Na ággya kenteket az üdőjáráss, Jancsikát külön csókolom, maj hozzátok e, büszkékeggyen a bizonyitvánnyáva.

Üvözlette:

Báró alsó és felsővizjárássi Lajos

Ahon a kis patok áttalfolyik a rét mellett a trágyadombok között, s ottann a perzsellő naptó főszivódik az utósó cseppig, arra lakik a járássi kaszatrófeahivatal elnöke, annak a cimin lehet irni.

Na, nézem árguss szemekke a hireket, s lám, mög lett a hét szük esztendő, a nagy nékülözések, az elszállott hitelekből való, valós háttértő nagyon mentes luxuskodás, meg a drága kenyér eredménnye. Megsimogatta a fejünköt az Érópai Biztosság. Aszonták, na, szünnyék meg a túzot deficites járás evve a széllesnagy kicsi Magyarhonna. Mindenki örül, körtánc vót nállunk a faluba es, mikó az öreg Sanyi a párttó mekkapta a jelentést, s üvőttve hirdette ki a néptömegeknek. Még a Rákosi evtárs pajtásró enevezett fejőstehen is megát egy pillanatra az aranykalász között s az égre pillantó hálás, s párás bociszemekke nézte az uristennek elképzelt lakhelyit, s a nagy mekkönnyebbüléstő pottyantott es akkorát, hogy egybő bétakarta az egyik jómegtermett kátyut a főuccánn. Na, gondótuk, mosmá leszen gazdagság, tejjemézze, meg folyókanaán, megamit akarsz.

Csak aztán, montam nekik, hogyhát ez a deficit izé arró szóll, tulajdonképem, hogyhát, az adósságunk jóva nagyobb, mind amit termellünk. Szóva, le kőtt szorittani a kiadásokat, hogy a végeredmén közeliccse a termellést. Csak az a baj, hogy valójába lófasse termellünk, néha éppencsak valamit, szóva, kénének gyárak, meg ipar rendessen, feldógozóipar es, meg ilyesmi, anákű mendég csak azleszen, hogy a pézet, amér megdógoztunk, már fizetésnap utánn gyorsan aggyuk es vissza. olyan leszen ez, mind a békekölcsön annak idejinn. Télleg, aztat látta valaki, mijóta oda kőtt anni az államnak? Ja, nem, csak átnevezték állampappérnak. Hamarost majd annak is leszen bódogabb felhasznállása a higijénia területtyén, hisz annyi van belőlle.. na, mindegy, amijatt mög akartak lincseni, de aztán mindenkinek fizettem pálinkát, ugyis amig avvan, kit se érdekell a defizit. Estére aztán még keretbe is foglaták a nevemet. Hitelkeretbe.

Na, simiccsa meg az orcátokat az Érópabizoccság kenettejjes mosolygássa, a falovacska ekészűt, maj viszem a kis Lackónak, mihelyt meg tudom spóróni a fél nyugdijat egy retúrjegyre á Budapest.

Üvözlette:

Báró Alsó és Felsőfanyalgássy és Savanyuszőllőssi von Kormányrabüszke Lajos Gróf Hidalgó.

Arra, ha átalmész a patakonn, az unijós pénzbő rakott vállyoghidonn, menel tovább, meglátod a széleesnagy rónaságot, ottan a délibábba kering egy bódogabb jövő, annak a cimin lehet maj irni a későbbijekbe

Na, gyövök vissza a fődekrő, aztán mivan? Óvasom, hogy a miszter elnöki főkútturális Kenyérnyi szerü nevü megbizott megin micsinát, összekacsintva, vállveregetve szexualizált a Vidámszki nevü főszinházassa. Mármind, aszonta, hogyhát a szinház jó leszen, csak nem a buzikró fog szóni. Ő, vagyiss ez a miszter megbizott, aszongya, szinházi körökbe ez igy megy. Na, ettő egybő megnyugottam, le es löktem a trágyás csezmát a lábamró, szótam az asszonykámnak, hogy megyöttem a fődekrő, de már indullok es. Kérdi hova, mondom, a szinházba. Szerintem estig csodákozott, már csak abbó gondolom, hogy mikó éjfél fele hazavetőttem, kiderűt, hogy semmiféle étel nem lett főzve mámma. Na, de ne kevereggyünk el, mer tulajdonkppen arró van szó, hogyhát a kocsmába mentem valójába, mer ottan ugyanugy visekednek, mind a Keményi álomtitkár szerint a szinházi világba. Csak a világot jelentő deszkákra itten nem állanak reá, hanem egymást ütik vele egy bizonyoss mailgánfog felgyülemlésse utánn. Lehet, a szinházza foglalkozó politikussok között es elkelne egy-egy ilyen gerenda.

Na, megyek, s látom a főuccán, az öreg Sanyi, meg a közterületes éppen pacsiznak a sanyi tilosba parkoló óttója felett, s esszékacsintva, fejremegtetve, széllesnagy bajusszos-összetartozó, vállat-vállhoz vetett, egymás nyállát csepegtetőss egyetértésbe mongyák, hogy na, pénzbe kerű, de nem a büntetőcéduláró fog szóllani. Akkó a kocsma megett nézem, a Sorompóss dönti ki az árokba zsákokbó a szemettyét, meglát, odaint, mongya: ahaj, Sallerbá, na, figyejjen, etünik a mocsok, de esse a szemétdijró fog szóllani! Na, akkó még bémentem a bécéá nevü kisközérbe, ott egybő láttam, hogy van minden, hogy béfaljak valamit pálinka előtt, csak éppen má nem az óccsóságró fog szóni. Akkó kaptam a fejemhő, hogy ejde, megszinházasodott az egész világ, gyorsan nem es huztam mán az időt, mentem bé a kocsmába, s tuttam, hogy asse a józanságró fog szóni. S reménykettem, hogy kijes hazánk jövője meg nem az ilyen Keménnyi félék meg politikus baráttyajik orijási nagy mellényérő fog szóllani.

Aztán megláttam, mitirt a Havi kérdés nevü ujság az őszödi beszédrő, s akkó láttam, hogy na, abbizony észvesztő dógokró fog szóllani…

Na, legyen kelmetekke a szentirás, gondolom az, amék nem az ószöveccségrő fog szóllani - némi kerényisittés után…

Báró Alsó és Felső-Kútturássy Lajos őrgróf úr

Ahon a kurtafarku malac az üveghegy viszonylatába turja a kutturát a lehető legmélyebbre, arra lakik a misztériumi főmeghizott, annak a cimin lehet irni keresetlen szavakka.