Ádás, Békes stég!

Na, akkó egyött az árviz. Nekiáttak a kasza trófea turisták es, hogyhát nézzék, ahogyann a többijek dógoznak. Ez tulajdonképpen olyan áttalános dolog, mint bármilyen közterülleti munka eseténn, mikó a munkások közű egy babrájja a szerszámot, a többi cigizik. Csak mive itten jóva nagyobb vót a mennyiségi előfordullása a munkásnak, ezé a bámészkodó is bésürüsödött. Ez a munka társadalomfizikaji vetülete. De eztet csak amolyan mellékessen mondom, mer mégannáis jobb van. Az isten báránnyánál es jobb, mer ő csak bort tudott csináni a vizbő, itten nállunk politikát csinának belőlle. Mármint a vizbő.

Pédául, hogy megszójják, ez a Miszter Elnök Viktor intézi a dógokat. Aszongya, ő elirányitt itten mindent, kimén a gátra, megezmegaz, jön megy, intézkedik. Szerencsére, a szociabicskákkal szintetizálló, vagy szinpatika záró, vagy milyen emberek már jóll kiszámitthatójann le is szóták ezér a kis elnököt, mer ők sajnos nem tuggyák, hogy a magyar szivesen követ egy amolyan apafigurát, másszóva vezérürüt. Sajnos ezér ők nyilván nem is tartoznak a nép közé, csak beférkőztek valahogy, bizonnya az történt, hogy nagy álnokságukba ők a folyótó messzebb laknak, ravasz előrelátássa, sunyin odébbkőtöztek, hogy nekik ne legyen baja a házoknak, ha gyön az áradás. Sőtt, talánn még magok atták el az előző, vizparti házajikat olyasvalakiknek, akikrő sejhető vót, hogy mongyuk a barátaji ennek a Miszter elnöknek, meg a pártyának. Legalábbis, az itthoni politikaji közvéllekedéssek és epehányások alapgyán másképpen nem es lehetett vóna...

Aztánn a másik ódalt es vannak furcsaságok, mer sokan vannak ottan, akik a főnök ádozatos munkáját ugy képzelik el, mind valami régesvót plakátonn. Szóva, ahogyann a miszter elnök véress orcáva, megfeszittett izmokka, s a legjobb formájába levő John Wayne-t idéző, győzhetetlen tekintette egymaga feszű a homokzsákokbó rakott gátnak, mely megett hatvanmilijó báros nyomássa tombol a Duna, s a homokzsákok közt, mongyuk a miszter elnök derekáná, meg mongyuk a válla környékinn karvastagságu sugárba tör mán áttal a viz, de ő még csak fogja az egésszet, saját testéve tartva vissza a természet mindent elsöprő erejit, mutatván a kétharmad mindenhatóságát. Csak az a baj, hogy körülötte ott cigizik az a sok bámészkodó, a fene megette…  pég ők es foghatnák a gátot.

Na, szóva nem igy van ez, valójába a miszter elnök teszi a dógát hálistennek, avva hogy ottan van a vizné, szerintem nincs baj, ő igyen szereti csináni a dógajit, hát akkó kinek mi köze hozzá. Néki illyen a Tas, Huba.. nem Tasi, huba… hat ibusza,  nna… habitusa.

Szóva, igy beszégettünk otthol, a faluba, a kocsmába a többijekke, nézegetvén a terasz megett folydogálló kisujjnyi széless nyeszlett kis patokot, közel s távol az egyetlen vizfélleséget, s vártuk, hogy ejjöjjön végre a mi időnk, a szárasság, az aszájj, hogy végre minket es érgyen valami baj, hogy kidögöjjön a vetés, meg felfordujjanak a baromfik, hogy nehogy szó érgye a ház elejit.

Na ággya kenteket az üdőjáráss, Jancsikát külön csókolom, maj hozzátok e, büszkékeggyen a bizonyitvánnyáva.

Üvözlette:

Báró alsó és felsővizjárássi Lajos

Ahon a kis patok áttalfolyik a rét mellett a trágyadombok között, s ottann a perzsellő naptó főszivódik az utósó cseppig, arra lakik a járássi kaszatrófeahivatal elnöke, annak a cimin lehet irni.