Kevves Ifjuság!

Na, szóva, végrevégre megérett ez a kormány is arra, hogy a legmegfelellőbb intézkedések meghozataláva gyógyiccsa harcokba lesántút nemzetünk turulhátonn érkező reménységinek, az ifjuság ezerdógu taggyajinak a megfáradott és szabaccságtó már-már kijégett, alig-alig pislákolló lelkit. A lelket, melybe azér még ottan fénylik a vágynak munkátó s tanullástó láncravert parázsja, melytő esténkint a füllett nyári melegbe még a nyitvahagyott ablakokbó hallik folytonn a magányosság paplansuhogató nyöszörgésse. Na, eztet hivatott megakadállyozni a hőnve tisztelt s féllőn szeretett nagyuri vezetőség a táncos páros választó, vagy milyen nevü programba, az állami közszeretetügyi főelőadó, a Sótéssz nevü Miklós elővezetéssébe. Mongyuk, gyanuss, a program neve alapgyán, hogy itten megin választókat toboroznak, na, de mindegy. Állittólag mindenki megkapgya, akit érdemel. Azt meg eddig es tuttuk, hogy a Balramend teli van keritőkke, másnévenn vászon gyerekke. Vagyis selyemfijukka, vagy mi.

Egondókottam én es, hogy jelenkezek, ugyhogy próbaképpen beattam a papirgyajimat, önéletrajz, érdeklődéssi kör: kapa, csűr, traktor, szekér, szántás, pálinka. Aszonták, hogy nem mehetek, mer nem vagyok egyetemista, meg még el se indút a program, de azé a jóakaratu ügyintéző adott egy elérhetősséget, amit főhittam, s a telefomba belé is szót valami asszonyi hang, de olyan hangot utojjára akkó hallottam, mikó az emésztőgödör  tisztittásakó a mútkoriba a buvárszivattyu főkapott egy illyen régi rozsdás fazekat, amit a szomszédék hülyegyereke hányt még bele valamikó, oszt akkó illyen kis darabokra rágta az egész gépezetet. Aszongya: ej szépségess hercegem, hát akkó csókollom a lelkedet, hogy híttá, mongyam akkó az árakat, vagy néked a pénz mitse számitt, csicseregjed e, kis drága bikaborjum, mibe szógáhatok… Na, ugy vágtam fődhő a telefont, hogy szerintem Kinába vették fő lekközelebb, s ollyan idegrángáss gyött rám, amit csak másfél liter jófélle házi metil tudott lecsillapittani, stresszódásbó kifolyólag. S este még csodákozott es otthon az én kis angyakám, millyen megbecsülésse meg szeretette beszétem a főztyérő s pédátlan módonn még el es mosogattam, s montam neki, pihennyen. Ki akarta híni az orvost, ugy kőtt lefogni.

Na, szóva, eképzellésem sincse, hogyan gondóják nemzetes urajimék eztet a programot, hacsak nem mind régenn a fonóba, ahon a keresztény jányok s asszonyok csapatostó gyüttek ki esténkint a csür megetti részre, a szénakazlakhó, ahon má ifjuságun tejjébe vártuk üket. Mindegy, kiderűt hát, hogy a maji fijatalság még arra is alkalmatlan, hogy magáhó illő, megfelellő párat keressen, nemhogy ollyant, amék a tiszteletes nagyvezetőségü kormányhivatalnak is megfelel, minden tekintetbe, pártállásra, szavazássi hajlamra, s hitre, vallásra tekintette, s ha jány, akkó megfelellőjen türi a verést, mer aztat mán régen megtuttuk kormányódarró, hogy az fontoss része a családi életnek. Reméllem, azé az első éccaka jogát nem akargyák visszahozni, mondván, mi választottuk néked, hát mi es próbájjuk meg elősször.

Na, ámor nyila ájjon a mindennapi kenyeretekbe, Miska gyereknek szójjatok, hogy irjon má, tudassa hó van, mer az mán 10 év utánn nem kisfogáss, hogy házasságszédelgéss mijatt ül.

Üvvözlette:

Gróf Kerittő-Donhuánossy Lajos

A régi falurészbe ha jártok, akkó a kis főuccán, ami sose vót lekövezve, ottan kő kifele menni, s a papéknak a régi telkiné ha befordútok, aottan lakik az önkormányzat anyakönnyeztetője, annak a cimin lehet irni.