Na, jóvanakkó, emondom, hogy s mint vót. Eccer a nagy mélabus forrongató nap alatt dógoztam kinn a fődön, szogalmatossan támogatva a kapa nyelit, amugy kétkézze, s néztem ollyan messzetekintőleg, láccóggyék, hogy magyar valék, bus és hát, hogy dógozom es egybe, de azér a bajszom meg a szemődököm ugy át, hogy tuggya aki lássa: nem fogok elézavarni senkit a nyavajjába, aki pédul pálinkáva, borra akar kinállanai. Ugy es lett, amint vártam, mer’ kigyött a szomszéd fija, a Nyikhaj Gergőke, akivel csak az a baj, hogy nem iszik pálinkát, csak sört, de az vót es nálla. Akkó  a flegma fejive át is nyujtott egy dobozt, mer biztos aszitte, nem fogadom el, de tévett.  S máres ekezte az idegesittő hanggyán – nem es tudni, hogyan lehett a vén Gergőbáttyának ilyen apjáva ellenkező természetü kölke – hogyhátszóval, hogy kérdi, a tiszteletnek erőst híjjával, hogyhát mijavakonturásér mélázik itten Sallerbá? Akkó eszembe jutott a pénztárcám, meg a kétuccával odébbrol a sorompómelléki borozósék kacsalábonforgója, meg az asszony, meg a tyukok, hogy reggerre vagy tizet megevett a menyét, meghogy kijesett a szekér kereke es, ugyhogy hosszassan részletezve eküttem ütet abba a helybe, ahun a madár se járt azóta, mijóta ü megszületett. Akkó mongya: irgya le inkább Sallerbá. Szóva igy vót, hogy abba a szempillanatba elkápráztató fényességge ferragyogott a Márija kegyelme éppen a ribizlibokor felett, barra a trágyadombtó, hogyhát közzéteszem szélleskörü levelezéssemet igy egybe, azt es ami eddég vót a Fércburkon, vagy hon, meg amét majmeg következőkbe irok. Köptem es egyet a kapa mellé azt nekigyürkőztem, hogy áddobjam a szomszédba az akkó mán üres sörösüveget  - és egen es, hogy a dobozossör üvegit, vidékenn, ha ollyan nap van, igy csinájjuk - és bémenjek a tisztaszobába a pálinkájér. Az mellett van a blogollógép.

Id. Fekete Saller Lajos