Kevves felejim!

Mikó kimék áttalába délelőtt hajnali öt órakkó a karámba, hogy akkó kiganézom a tehent, meg fejés, meg az anyámkínnya, akkó mindég ecsodákozok azon, hogy a szélessgypüjü, dúsbajusszba ragatt morzsáss, zsirpecsétess, bódogságtó elcseppenő hazánkba mennyire sok ideje van mámma a politkusnak, s mely fontos dógokat tartanak a tarsolyba, hogy aztán észrevétlen kivéve a bugyorbó, eléterjeszzék a hatalmas népköznek. S nem csak unortodoxék, hanem a többijek is. Mer micsinát a Jobbódalikos párt ezutta? Az ellenzéki? Berakta a kérésst a kalapba, hátha kihuzza a kétharmad a parlamenti szerencselottón, hogyakkó legyenek védett jelképek, mégpedig Aklomtányos törvémbe emelve, s ehhő még a rendőrcsizmaügyi büntető tölténykömvet is megvátoztatnák. Mer jóhogy, legyen a zászló meg a himnusz, ne gunyológgyon rajta a Liptóváros kőrengetegébe kiburjánzott idegenszivü, - vagy hogy kő eztet mondani annak a párdnak a nyelvin - deazé, mikó a csodaszarvasos részhe értem az óvasásba, egondókottam, hogy vajon honnat gyött ilyen sürgőssen elő a problema, mifajta jegess kűfődi lehellett bőrkicserző fuvallata ütötte fő má megin a fejit, ami mijatt, ha a törvént efogaggyák, akkó má mingyán hátradőhetünk, hogy na, akkó rendbevagyunk, gond má csak alig maratt az országba.

Eképzetem, ahogy a nyilasmisijék szép aranygombos fekete hacukába a rideg télli időszámittásba a mezőnn körbeájják a szerencsétlen csodaszarvast, lehellett láccik, cigarettavég parázslik fő néha, csend van, mind az ördög seggibe ebéd előtt, csak a hó ropogása hallik néha, mikó a szoros gyürübe font csodaszarvas néha odébbmén, hogy másutt kapirgáná az aranyalmát a hó aló kifelé, s lépnek véle az őriző varjuruhás egyedek es.

Meg védett lén az árpáccsáv es, csak akkó mongyuk lehet, hogy nem kéne maj a Zetorra rámennem arra az ujfajta, piross alapon csikos zebrára, amit az önkormányzati tanácshivatal elött festettek fő unijós pénzbő nemrégenn az öreg Sanyijék meg a körzeti megbizott. Mer nem bajom nékem, hogy ezeket a dógokat ne gyalázza senki, de azé lássuk be, vannak má enné fontossabak es itthol, mind mongyuk a pálinka, meg a csürjavittás, meg a motorolaj a traktorba. Eszembe nem fér, hogy jut idő ilyesmit kitanáni az értemes dógok helyett. Épithetnének pédul ufót, amive e lehet utaztatni a Hódra a nagyképü Holnaptolcsyjékat, vagy ilyesmi, mittudomén, hát nem értek én az eccerü eszemme a politikáhó na. Evvóna egyébkénd az Altokmány ötödik megvátoztatássa.

Mongyuk, mámma egy ellenszéli pártnak a Parla menve eszébe se jusson komoly dógokka eléhozakonni, ugyis körberöhögi a négyharmados többség. Mongyuk eztet legalább lehet, hogy efogaggyák. Van egy másik javallatuk es ezeknek a Jó Bikásoknak, mégpedig, hogy harmadáva csökkennyen a rezsi. Biztos gondóták, mernek nagyot ámodni, mind mútkor a Gajdi gyerek itten a falunapon, ahon megnyerte a pálinkajivó versent, - de csak azé, mer én nem tuttam időbe odaérni másnaposság sorrakerüllése mijatt - és három napig nem lehetett főketteni utána akol holmérgezés szempontyábó kifolyólag és még májig es csak fal mellett tud sétáni. Mer persze jólenne az, de aztat megszavazni nem foggyák, mer egyrészt behorpadna az áramgyárossok homloka a hülyeségtő, másrészt nagyobb mind a Viktor főnöknek a tisszázalékja, ugyhogy leisut, felis. Csakhogy érezzék a törődésst no. Mos télleg azt kéne, hogy komolyan egondókoggyak, hogy szavazzak-e valamék pártra?

Na, a hülyeségmondás angyalja legyezze izzatt orcátok a szárnyáva, a kis Józsi gyereknek husvétra maj patkollok tojást, mongyátok meg nekije. Ráadású küggyétek ki azt a zuglóji szerellőt, mer bedöglött a motroskapánk, biztos ekapta a rotavirust.

Üvvözlette:

Alsó- és Felső Róka Rege Rókássy vitézlő Lajoss

Ahon a kurtafarku malac tur, onnatró néhány lépésre van az üveghegy, attó kő még menni vagy száz métert, ottan lakik a helyi fajvédő egyesüllet ötletgyárossa, annak a cimin lehet irni a választ.