Kevves Felejim!

Na, üddögélek a kocsma előtt, a Sorompóssékná, a kiülőssbe, a korlátnak ottan támaszkodik a körzeti, a megbizott, s szemlézzük az uccát a lapossakat pislogó, unatkozó szettember délutánni napsütésbe. Bringázik a naccseggü Jucika, a közértes, s a körzeti mán köpi is ki a tökmagot, hogy monhassa:  Meglásd, Saller, eccer még elroppan alatta a Csepel…  azér napjába eccer az ölembe űtetném, na nem élvezetbő, hanem, hogy legyen má lapos a hasam.

Csak bólogattam, mer mán láttam es, hogy főtünik egy jóforma fijatal csapat az ucca végibe, szóva, mondam körzetinek: Zárjad be inkább a szógálati meseóttót a hüjjeség helyett, mer még a végin etünik valami belölle. Na, s akkó bé es zárta, azt röhög. Mongya aztán, láttam mútkó a fékegyelmü Lackógyereket. Főkőtözött a városba. Állittólag összegyött valami zenekarral, együvé is kőtözött a bandáva. Álittólag mán a szüzességét is evesztette. Montam es neki, hogy akkó mosmán vigyázzon a romlott ételekke… szélless barlangbó özönlik a denevér, ahogyann a természetjárók es mongyák…

De má nem es tuttam figyeni a hüjjeségire, mer gyött má a főtér felő az öreg Sanyi, aki tudvalevőjenn a pártot viszi nállunk, s hozta es az őszi szél messzirő a hangját, Saller, te komenista disznó, teeee, a traktorodat odajállitottad a házamelé, mocskos… - s még hangzott valahány szitokszó.

Válaszú közőtem vélle, hogy, a traktor azér áll a háza előtt, mer a szocijálisbó megmaratt fát vittem bé neki az udvarba, de gondóhattam vóna, hogy egy rohatt náci az egész csalággyáva együtt, aki kiközösitti a dógozó embert, néki nem számitt, csak ha valakinek trafikja van. Na, erre monta, hogy akkó férreértés történt, nem számittott egy illyen vén vöröstő  illyen jótettre. Ezt a veressezést egyébként nem tudom mérhiszi, de ődóga, lényeg, hogy jót röhögtünk és még pálinkát is ittunk rája.

Aztánn mán menni kellett, nékem behajtani az állatokat, a körzetinek jelentést kőtt irni a nagy büdös semmirő, az öreg Sanyinak meg a pártházba vót dóga, valami rezsicsökkentésse kapcsolatos molinót kőtt kiraknija asziszem. Ezér búcsúzóbó még bészótunk a kocsmába a fijatal Mariskának, hogy mit, s hová kéne pakóni szexuális zaklatásbó kifolyólag, meg, hogy mosmár kikapcsóhattya a parlamenti közvetittést, hiszen, mind a fentijekbő es láccik, tanútunk mamár ölöget a Taó képviselőtő, meg a többi kellemes társalgótó, tőllük, nyelvünk, nemzetünk, s kúttúránk őrizőjitő, a példaképektő, akikre mindenki hasollittani akar, aki férfi, s akinek egy csepp magához való vak komondora is van, beszóllogatás s társas együtéllés ügybő kifolyólag. Ja, még annyit, hogy ennek a Szellőberninek főtünőjenn sok férfikollega szóll bé, még meztéllábas gyerekként mi ilyenkó, mikó megteccet valaki, a coffját huztuk meg, kiváncsijan várom, az mikó gyön.

Na, ággya kelmetek a miasszony, az szép is meg okos, Jancsikájéknak majd küdöm föl a traktorkereket, de egyelőre nem vállajja a posta el.

Üvözlette:

Gróf Alsó- és Fölsőbeszóllássy Nyelvőr Lajos báró

Ahon kitekintöl a határba, az utóssó házná, s látod irgalmatlanú messze azt a mekközelithetetlen helyet, mit úgyhínak, délibáb, ottan lakik a Grécsilászló, néki lehet irni.