Kevves Tiktek!
Irom sorajimat gazdag édeshazánkbul, ahun az ételt mán csak politikailag is ki kék dobni a picsába, nem szóva, hogy még most lehet, mer még olcsó mint a maradék pelyva, hiszen csak jövőre leszen világhelyzet az élelemmel, mint aztot mán korábbi levelemben irtam es. Ajutott eszembe, hogyhát eddig kijégette a szememet a napfeny itten ebbe a gemeskuttal telerakott hortobágyos budapesti nyárba, de mely szerencse, hogy olyannyira setét magyarok es kimennek az uccára, hogy még iccse ké horgyam a kormos okulárét, vammiasz, napüvegszemet. Mer amént a videjó es mutassa, olymértékü setét kelevény burjánozott el emitten, hogy mán legenkább fognám osztat a vellát hogy vágnám belé a monitorba é. Es epen hogy a legnagyhangubbak ezek az idegesittő vén szipirtyók, hogy kidobassák egymással a kaját. Má nemazér, hogy akárki hozta, a vénségek megtanúhatták a néküllözésbe, hogy az étet még politikaji szempontból sem ké kihajintani, mer möglássa a zember, mikor gyün haza a mezőrül, azt ugy keseritti szájjon a vén maflákot, hogy kijesik a szemin a hovatartozássa esmég elmén szűni a négyöt pulyákot es nagy révületibe, amint azt előzőleg a Vargagyerek is eléatta, igaz, hogy aes hülyeség vót, ahogyan aztat mán montam es.
Teli kamra vigasztajja kenteket a nagy inységbe,
Csókojja a Marikát, a Gizit, a kis Jencikét, mög a tesvérit, a Danit es:
Gróf Szent Első Lajos Doktor,
Óccsóság szigetek, Jólét ucca 4
Ez es akkoriba vót, tavaj. Őssze.
Kevves Minnyájótok, Atyafijak
Irom sorajimat a foci, gyerek és családszakértelmi országbol, anak is a legajjáról, ott, ahol a kurta farku, Kövér nevü malac turja az üveghegyet. Mer’ mongya ez a Dagatt nevü figyelszes gázelnök, hogy aszongya: a gyerek az nem magánügy, hanem a gyerek az a közjó eszközze… Ejszen, nézek ki a fejembül, hámeg mosmán lassan én nem vagyok megén ezeknek elég adósnak, kell gyárcsak még egy szakajtóval.. . Merhát ezek szerin nem magánba kell mostmán csinálni a kis adóst, hanem szakmányba kell gyártani üket, hogy a pulya térdig lepje nyuzott országunk vadregényes szikgyepűit. Há’ mondok es a szomszéd Marisnak, mennyék mán, azt küggye ki a nyóc kölykit a közjóba a Dagattnevünek a háza elé, hátha tud ottan közösködni annak agyerekejivel, ugye, sok jó ember közhelyen is elfér, vagy mi. Meg addigse a kerittés tövin randaliroznak, hogy rugjam ki alóllok mend a tizenhat lábukat. osztakkó rájöttem, hogy igaza van a Hájjasnak, vagy hogy anyübe híják a bajatyafijak, kevves, szost. Mer hát közügy, gyön a sok kis közmunkás, aközjó asztalánál egyaránt majd helyetfoglalnak, meg minden, merhisz különben nem leszen ki kitőccse az egymiljó munkahelyt. azthogy hogyan fogunk elférni, megohgy a kaja hogylesz (lévén múkoriba monták ugyanennek a Zsirossynak a havergyai, hogy élelmiszerválság lesz jövőre) – asztat nem tudom. Csakhogy sokat kell majd sorbaállni megin az orvosná, külös tekintettel a szülőkórházba, hogyaszongya, „most nincs időpont, gyüjjék vissza 16 hónap múlva, nembaj, ha addigra másik gyerek van magába, majd a lényeg a közügy, láccik, nem eleget verik magát, jósokat szül. Családi szentabéke. Naonhellyes”. Na, hát én aztat mán nem akarom kivárni, míg elárasszák az éhező pulyák a zordon medencék kárpáttyát. Inkább abba vónék, hogy valahogy ki kőn módóni, hogy ezek a Dagattossyék eléhalaggyanak az annyukba, mer még valaki megveri üket, ha ugytalálja, nem szűnek eléggé. Azt mindegy leszen akkor mán, ha nem is tunnának, merhogy nem asszonyok.
Áhittatos keresztyén üdvözlette kenteknek:
Lovag Lajos von Szántásmelléki,
Düllő utca, (A kutná srégenn, barra a nagyházná, améken nincsen levellesláda, tesség bekopokni)
