Kevves Szerettejim, Minnyájok

Na, csak, hogy tuggyátok, arró a hóró nem is akartam sokat irni, mert egy dolog a kommunikácijó szempontyábó sohasemis jeleskedett kormán és barátajinak a megszóllalássaji butánnézési és töketlenségügyi szempontbó nézve, de a hülyeségen tort ülő másikak visekedése se olyan örvendetes, tekintve, hogy amazok es csak pofázni tunnak. Akik meg valóba mentek segitteni, azokat a kutya se kérdi, már amint az szokás fűtött parlamenti székektő elborittot szikgyepühatárótta apró hatamas országunkba.

Viszont a Sanyi, aki nállunk a pártot viszi, az, amék régen hentes vót, emeséte, hogy a havat a Meseházijék intézték, hogy legyen, hogy széjjel vággyák a Furfangos Vezér szép, tavaszi szellőnek fordittott arcu, hállás-nemzetijes, felemelkedős lélekmegszaggatós ünnepségit, de szerencsére megin erontották, mer a szocik hálistennek, mindig mindent erontanak, azér lehet könnyen vezetőséghő jutni a szép nagy kishazánkba. Mongyuk, hihető vót amit mondott, pedig csak egy kevés pálinkát ittunk, nem ugy, mint a hókotrós Lacika, aki a Jankó rendőrt vitte vón bé a faluba a Zetorra, de egy óvatlan pillanatba delirijum tremensbő adódójan belefordútak a tóba, ahonnat a Lacika megfulladásbó kifolyólag mán kise jött többése, a körzeti megbizottunkat viszont kimentette a minden egyenruhásra vonatkozó miniszteri ádás és kegyelem. Rögtön hagyott es egy cédullát büntetésse a tó partyánn, ha netánn feltámadáskó a Lacika méges elégyönne a vizbő.

Na, de mondom, hogy nem es errő akartam irni, hanem, háthogy istenes csuda, világraszólló szenzácijó történt, de olyan, hogy a faluba nállunk külön harangoztak, a vezérpártos Sanyi meg esápatt, mind akinek halálhirét óvassa az orvos a leletbő, mer mi derűt ki? Na, háccsak az, hogy az a Zótán nevü miniszter, aki a dijakat osztogattya ha kell, ha nem, az meggondóta magát és béismerte, hogy tévedett, ami ollyan ritkaság, hogy még talánn a főnöke, a Viktor nevü is csak csodákozva forgatta a kezibe az errő szólló pappirt, aszitte biztos, kűfődi nyelven va írva, már ahogyann én eképzellem, hogy vót. Szóva még az este kiirta levébe ez a miniszter, hogyhát az Szadiszkó vagy ki, aggya vissza a dijat, mer nem lett eléggé utánnanézve, hogyhát mifélle munkát es végez a társadallom hasznára, eddig ugy vót, hogy jófiju, de kiderűt, hogy mégse. Nállunk es vót, hogy dijet akartak anni a Rézmüvesséknek, a müvészeti szoborgyűjtemény végett, a falusi kúttúráért helybe alapittott dijat, de aztán megtutták, hogy ohhnat van a gyüjtemény. Szóva, dicséretes, hogy ez a miniszter meggondóta magát, de azé reméllem, a többi munkájába előbb kérdez, aztánn csinájja a dógokat, mer ugyjár, mind a fékegyelmü Gajdi gyerek, mikó hülyeségbő kifolyólag odatta annyájék férretett pénzét a besurranó Zozikának, segiccség ciménn, nehogy efáraggyon a keresésbe. Szerencsére később az ilettő e lett kapva, de agyonveréss mijatt mán nyomozás az nem vót ellene, mer a Gajdi apgya kapta csak e, nem a rendőr, de ez mindegy es, meg nem es ide tartozik.

Na, a havasi gyopár legyen magukka, Marikának küdöm majd a sziksót, meg a zacskóba a vidéki levegőt.

üvozlette:

Báró Alsó meg Fesőhólapátossy Tévedhetetlen Lajos, tanyagazda

Ahon át kő menni a vasutton, ha éppen nincs komolyabb időjárássi körűmény, ottan efordúsz barra, ahon az igasságos Máttyás kiráj forog a sirjába, amellett lakik a helyi dijazott müsorvezető, annak a cimin lehet válaszóni.

Útóiratt: Visszaatta...