Kevvesejim!
E nem tuggyátok képzeni, mi vót tennap. Megyek ki a szérü mellett a fődekre, hogy megnézzem, nem roskatt-e még bé a krumpliverem az ujabb tavaszi ádott hóesés alatt, mikó meglátom, hogy ottan ül az öreg Sanyi, aki nállunk a pártot viszi a faluba, nagykabátba, a vetés széllibe, egy ollyan hintaszékenn, amit valahonnan biztossan bugázott, napszemüvegnek hítt setét okuláréba, aszt nem csiná semmiccse. Mondom nem zavarom nagyon meg, ezér nem má messzirő kijátottam hogy jónapot, hanem odaóvakottam halkann a fülibe orditva hogy agyiste. Vártam bévizell-é, de nem, éppencsak főtóta a szemüvegyit, alatta ilyen pálinkásra gyógyútt szemme kinéz, hogy miva Sallerbá, hogy illyen hangosan ette ide a fene. Eléatta különbe, hogy ő a Zorbán Vitkornak megfelelőjen van ottan, energijacsökkentés szempontyábó. Emagyarázta ollyan horzsakavics-hangonn, hogy ez anyit tesz, hogy amit megspórósz az áramonn, aztat e lehet inni. Ennek őszinténn örűtem, végre egy jó intézkedéss mindentő függetlenű, nehogy megfurgyák. Cserébe az értékes információjé emesétem neki, mit fog hónap mondani az a Dagatt nevű Országnagy, a László.
Szóva az ömagába es olyan egy iráss, ami a Hezitál Az című heti válaszoló lapba megjelenik maj csütörtökön, hogy arró bárki értemes ember aszinné, hogy a hofigéza eveszett kézirata, még a régebbrő, amit a Markosnádaséknak akart ajándékozni csak efelejtette. Szóva aszongya maj hónap a Dagatt, amellett, hogy sziggya a saját traktormánybirójukat, halmozva a hülyeséget szédűccségre, hogy ki a demorkata. Ő a demorkata a pártya szavazójiva egyetembe, mer rábizta a népre, hogy válassza meg a pártyát, amelyik maj dönt mindenrő és nem pedig egy ilyen kis Farkotmány biróság fog itten beleóbégatni, hogy mi legyen, aki ez utóbbit pártojja, az nem demorkata. De az is ki fog derűni, hogyaszongya a Dagatt kimondva kerekperec tuggya, hogy a társadalom elittyéhez tartozik és má vagy harminc éve arra készű a barátajiva meg a főnökéve, hogy ők legyenek itt a vezérigazgatóság az országba. És akkó eztet egy csavarra átvezeti onnat, hogy azok a tyukeszü dijákok nem is tuggyák, mit meg nem kőtt tennijük azé hogy ennek a talpalattnyi tőrőmeccett kilenclyuku ferdekeresztes koronáju fődnek ennyi jót csinájjanak mostan. Ők biza nem szöktek e a diktaturábó, hanem kitartottak, csináták, ütötték a vasat amig a veress naranccsá nem lett.
Emondom én édes egy dagatt barátom, micsinátatok: meglovagótátok a döglődő verescsillag metejorcsóváját aztán igérgetés szempontyábó, meg hazudozás ügyileg továbbképeztétek magatokat a Népszédittési Főegyetem Tódittás karánn, a Pernahajder szakonn, hogy utaznátok követ szecskázni a Hódra a többi politikus cimborájitokka együtt a másik pártokbó, akik egyébiránt ugyane vonallat viszik mendég. Ti, nagyon tanútak.
Na, a kegyemes hülyeségmondó nagyur legyen veletek, Marikának mongyátok meg, a dagattat ugyis idézik maj a neten csütörtökkó, de lehet hogy még ma, ujságosó ne mennyen, megcsuszik a havonn, etöri lábát
Üvözlette:
Gróf Elitházy és Röghözkötéssy Meséllő Lajos
Ottan, ahon a jégvirág nyilott ki a traktor tövibe, barra ke menni, aztán jobbra a jegesmedve ütetvényné, arrafele lakik a tenyérjósom aki az emtéjibe lapszemléz, annak a cimin lehet irni.
