Tisztet Vezetőség!

Üvvözlöm naccságos urajimékat innet az igazmondásnak vakhitü országábó, a kéccséges képességü, de anná butább politikusok főggyérő, az álszencség terebéllyes bokorgyának melegágyábó, ahol még mindig van aki elhiszi, hogy a politikus az értünk van, nem pedig a saját zsebéjért, meg ama vágyának kitejjesittéséjér, hogy nagyszéless néptömegek előtt miné nagyobb hülyeségeket mondhasson. Kébzejjék, megyek regge a bótba, látom, viszik e bilincsbe a fijatal ringócsipejü Kalinkánét, állittólag cukrot vett a gyereknek, mer még sose látott édességet a szentem, de mekkeserüli ezersze, tesz arró az igasságszógáltatás, mégpedig a mi széllesfejü körzeti megbizottunk képibe őtözve. A gyereket is accsináta neki, ugyhogy tán mindegy es.

Akkó a templom megett meg mit látok, a Csabika, a Sorompóssék lányának a kis kölyke rohan a hóna alatt egy csokinyulla, annya sirva kergeti, remegnek a csecseji, s közbe üvőtt mind a fábaszorút féreg, hogyaszongya: Csabikám, hogy a rotállógép gerebgyézze meg a hátodat te, hát tönkretesző minket, a nyomorba sodrassz te szégyentelen, teszedle, gyerede, megpofozlak ugymeglásd!

Emmá szintugy gyanus vót, de megszokott, nem ugy, mind odébb a főtérné, mikó a szomszéd Gergőbá Lackó fiját, akit egyébként pofátlanságábó kifolyólag eléggé utálok, ugy rángattyák le a komájék a fáró, ahová ekeseredés végett akarta főkötni magát. Alatta ott rítt a kis nyeszlett lejánkája, szemüvegge, szeplőssen és zacskószám taposta meg a Tehen nevü boci izesittésü csokoládét meg a csokitojásat. Ottan izzatt az öreg Sanyi is mellette, mer ü vágtta le a kötélt, még időbe egyébkénd,  s megkérdeztem má akkó, tüle-  mer megbizható, övé itten a párt es, - mi a Matóccsy ütött má megen mindenkibe ebbe a faluba. Na, megtuttam.

Mer mivan átalába, a vezetőség részérő mámma, hogyaszongya, hogy csak rövidenn a jelszókat mongyam: családbarát, szeretet, Isten, haza, tündérmese, a gyerek a legfontosabb, nem haggyuk magát az úccélénn, satöbbi. És konkrétan meg mi: aszongya alap, hogy kitanáták most, nehogy sokat kőccsünk a gyerekre, hogyhát amék gyerek nem gyógyú ki, de legalábbes nem ad a vérvételkó jó eredmént cukorbetegségbő kifolyólag, annak nem jár a jófajta gyóccer, csak amolyan tesséklássék, de persze szintugy van a fölnőttekke es, csak hát azokra eddig es tettek magasró nagyurajimék, a tekintetes nagymétóságukba bele… Szóva, ha nem gyógyúsz, akkó ejnyebejnye, te tehecc róla kicsi Pistike, akárcsak apádék, mikó kimentek a hóba, pedig mi akkó se mondtuk, hogy ne…  Azé megnézegetném, hogy alapbérbő hogy venné meg a politikus a beteg kölykinek az egésséges ételet, de mégjobban aztat, hogyan szának fő egyszáll trikóba a Hódra tartó ürrakétáva mindannyijan.

Na, törőgesse kentek verejtékes orcáját a magyar egésségügy angyalja, s legyen kentekke a Cukorrépássy Róbert áldássa es. Sonka efogyott, cukor viszont van dögive, maj vigyetek.

Üvözlette:

Báró Alsó és Felső Dijetetikussy Lajos

Ahon átfordútok a megáratt patak felett, már ha van léggömbgyük vagy daru, akkó még tovább ke menni a kanyarig, onnatró jó időbe kicsit ideláccik a kabaji cukorgyár felett az ég egy darabgya, ottan lakik az életmóttanácsadóm, annak a cimin lehet irni maj.