Kevves Minnyájótok!
Na, mék regge a fődekre ki, mostanába ugyis sokat vagyok ottan, nem érek rá az internetbe irni, na, megyek, osztakkó látom a Lacika, a szomszédnak a tökkelütött fija az árokszéllenn lambadázik vagy mija jóstent csináll. Szóva táncót, eccál gyatyába rázta magát ottan, a Sokolbó üvőtött az Omega. Lejállittam melléje a traktort, mondom, megnézem, nincs-e valami komolyabb baj azonkívű, ami szokott nálla lenni, hogyhát révületbe issza magát, azt csetlik-botlik mind a pendelyes kisgyerek a mászókánn. Kérdem mivan, na kiderűt, hogy hátmivan, aszongya, gyakorol, hogy béállhasson a buja érzelmü motorosok közé és egybe valami jobbódali pártnak es, hogy tagja akar lenni. Kiderűt, hogy mostann, ahogyann a hávégé es megirta, az ottani góré, a Leszelszives Sanyikám nevü, vagy ki, lebukott, hogyhát hasonlóképp ropja valami rudná, villantva a kömüvesdekoltázst, turva kétkézze a gatyóba, mind aki kincset keres. A fékegyelmü Lacika meg aszitte, ez mostan már felvételi követelmény ottan. Fejcsóváva űtem vissza a traktorra, miutánn a biztonság kedvéjér magamma vittem a Lacika bokormellé rakott pálinkásüvegét, mer nem venném magamra, ha béesne az árokba ott részeg fejje, aztánn megfulladásbó kifolyólag nem érne haza vacsorára.
Később egondókottam és fészemmel a vetést, fészemmel az okostelefont nézegetve megóvastam, mi vót evvel a nemző érzelmü motoros Sándorra. Aztán rágyöttem, hogy nem az a baj, hogy hülyéskedés szempontyábó rudonn táncó, meg vetkezik, hejhát mi es megcsinátunk minden eképzehető dógot annak idejinn, hogy fevidiccsuk a fehérnépet, eccer még szalmakazalügyi főfelügyellőnek is kineveztek ebbő kifolyólag. Inkább a körittés a baj, hogyhát ő valami erkőccsősz ellenzéki pártnak vót a tagja, de kilépett, nehogy bajba kevergye üket. S akkó még ugy fokozzák az egetverőt, hogyhát mindegy a buja tánc, a párt az nem foglakozik az emberek magánéletéve. Hát evve csak az a baj, hogy kizárólag avva foglalkozik, hogy, s mint vátoztasson az emberek magánéletinn, nem csak ők, hanem az összes politkus. Ha nem az embereket érintő kérdésekke foglakoznának, nem is zavarna senkit, mit varijálnak örökkétig ottan a parlamenbe. Meg állandó jellege arró beszének a barátaji pédául, hogy kinek milyen vallása van, meg milyen a szine, meg kisebbséghő tartozike vagy se, meg, hogy ki kivel hág, férfiva, nőve, netán kecskével e. Hát az ilyen kéccinüség mijatt van a baj, emijatt nem nehéz csalódni pillanatok alatt bármellyik pártba. Mer ez a maji parlamend, meg pártok s a baráttyajik mámma olyanok, mind valami fotóalbum: képmutatás van mindkettőbe.
Eccer látnék valami becsületes pártot, améknek nem az a legnagyobb gongya, hogyan, mivel, s kiket piszkájjon, s ha vóna ilyen, miccse törődnék vélle, hogy melyen rúdon táncó amugy szabadidőbe az, aki eztet a pártot szereti. Persze, eme frissibe lebukott rút táncosnak még biztossan nem tanitottak erkőccsöt, meg hittant, namajd szeremcsére a mostan főnövő generácijóba nem leszen senki ollyan, aki gatyába illegeti maj magát holmi rudakná, az beztos. Vagy meglehet, attó tartok, mind ollyan lesz dacbó, ha erőtetésnek veszi ezt a sok, nagyon erkőccsösen fölemet ujjal, s még magasabbra főhuzott orra mindenkit kijoktató politikaji pártot azok hódudvaráva s egyéb sleppjéve egyetembe, s emez nagy tanittók nehogy azon vegyék észre magokat, hogyhát ama bizonyos rud nem pont oda kerű, ahová való…
Na ággya kenteket a hit védemezője, s az erkőccs angyalja, a pesti politikus komáknak meg izenem: nem akkó köll ám kilépni a pártbó, mikor kiderül a marhaság ami nem illik a pártod vilákképibe, hanem mijutánn a hülyeséget megcsinátad. De ha komolyan gondolod amit vallasz ecsém, akkó meg se csinállod a hülyeséget és akkó nincs fönnforgás se.
Üvözlette:
Gróf Alsó és Felső Álszentkeresztessy Lajos báró ur
Amott a kerékpárut mellett a kőkeresztné, ahon a naccáju motoros vizet prédikáll és bort iszik, ottan kő emenni még kijebb száz métert, s béfordúni a düllőutra, ahon a papok táncónak, na azoknak a cimin lehet majd irni.
