Tisztet kedvesejim!

Életveszélybő kifolyólag jelenleg az eperfa védőnn megölellő lombgya allól irok nektek, föl-fölpillantva az uristen egire, arra a vészterhesre. Hozzámondom, én is csodákoztam a márcijusi eperfalombon, de mostanság mindenünnen az gyün, hogyhát a Kárpátok ezerló taposta, Kövér marhák járta, zsirossfődü, duslegellőjü öblibe gyakorlatilag mindég besüt a nap, mégpedig  a szélles jólét okábó.  Nade mindegy, mer mégis bémentem alája, már csak azér es, mer a kisasztallon otthattam előző este a butykost a pálinkáva. Persze, figyetem, hogy nehogy valami támadás érgyen, bár felénk nem kő attó tartani, hogy emeszpés vetődik arra, márcsak azé se, mer a politikus nem szeret dógozni, pláne a fődekenn. Persze nem csak az emeszpés. Azé egy kurva galamb csak odafosott a butykos mellé, szerintem a nagyi kütte. A Bajnagyi. A Kordon. Annak a madara lehetett. Tisztára zilált fejje rettegtem körül magamat, mondom, csinállok mán egy rijadóláncot, mer gyünnek ezek a nemtudomkik, aztán elfoglajják nekem a budit es, neköm meg magamnak mehetek ki az ojsággal a bodzásba. Hát féllek, megmondom eccerüen, féllek. Amint a Nemgeci Arabella, vagy hogyhíják es féll, monta a tévébe, mongyuk, azt megvigasztalnám egybő, hogy bátorságot mericcsen. S mondom ezt ugy, bár kedvesejim ti nem lássátok, hogy kacsintottam hezzá s megpedertem setétnagy bajszomat.  No, aztán mindezt a kutrica felé fordúva, ahonn az én öreglyányom épp a magot veté a tyukok elejbe, hogyhát lássa a törődésst. Nézett es ugy vissza mind a Jankó, az uj körzeti megbizott a fatóvaj Gazsira, mikó az visszakérdezett neki mútkor, mikor jogosulatlan elvevés közbe ráborút a farakás az irtásná, odaki, a Bercijék erdejibe, azt azallól, hogyhát  milyen fa, örmesterur alássan…

Na, mindegy, akkó egybő gondótam, hogy mostan sürgőssen nincs maradássom itthol, ugyhogy eszembe vettem, hogy rijadólánc ügyébe elmék a Figyelszpárt irodájába, mer az van nállunk es itten, a főuccába van. A Buzogány Sanyi valamikorvót bóttyát bérelték ki, mikoronn az tönkrement. Az öreg Buzogány hentes vót, de valamér senki nem kőtött má husra nállunk, valószinü az egésséges életmód mijatt vót ez bekövetkezve. Na de mindegy, merhát a Sanyi akkó beállt ide a pártba es kibérelték saját magátó a bóthelységet. Csak az a baj, hogy ottan a dokumentomoknak azóta es még ódalas szaga van, de hát az mindegy nekik szerintem, az ódalasba tán nincs politika. Kivéve ha balódalas persze. Na, de azképzejjétek, mék ottan a főuccába, aztakkó maj hasrajestem a homokzsákokba, amiket ezek a helyi figyelszesék, a Lacika, akive különben jóba vagyok, mert pálinkafőzdéje van, akkor a Buzogány Sanyi, meg az apóssa, a Kekec Pista raktak ki. Kiirát egy félbetépett Népcabaccságra filtolla, hogy akkó, hogy ők az akcijócsoport, mer fel lettek szólitva, hogy támadásbó kifolyólag véggyék tejjes erőve az épületet. Mer a Pesten es megtámatták a főházukat, ahun ollyas rettegést keltettek illyen nyeszlett szemüveges egyetemista külsejü nyikhajok. Akiknek teszem hozzá jobb dóguk sincs, mind székházat foglani. Szóval ugy megijettek, hogy az egész Figecpárt ugy ahogy van átvette a másikaktó, a Szociktó a hivatásos rettegő szerepit, amit egyébként a Jobbgyerekek pártya ruházott rájuk még annakidejin, gunyolódásbó kifolyólag. Ezt egyébkénd még ithhon es nehezen érteni, nemhát a messze távolba, ahová irom nektek szivettépő sorajimat. Én értem a kapa nyelit, meg hogy zsirozni kell a traktor kerekit különben nyikorog, de aztat mán sose értem, hogy közössen megtanáni valaminek a móggyát, megoldás céljábú, ahelyett buzeráni egymást, mind a fekéllyes Rézmüvesgyereket is csináták megfele Vácott, ahova tizenkécceres eltulajdonitás végett vót beutalva a börtömbe, hát ez nem mén a fejembe. mongyuk asse értem hogy dógozok látástó a pohár fenekéjig azt méges mindég üress az erszénny.

Na, de visszatérve az irodáhó, nézem, hogy a Kerekes Pistának a diló fija, a Gajdinak nevezett  – mer ez eccer még részegség mijatt lejesett a szekérrő a fejére – ottan ül valami rozsdás sisakba egy köteg gallyal a kezibe a zsákok megett, mondva, hogy őrködésre állitották oda, mint pártonkivüli főmegbizottat. Azt amugy sehol senki. Az öreg hentes Sanyi meg a másik kettő ementek a kocsmába, az ucca meg üres, ami nem nagy müvészet, mer nállunk vásárkó sincsenek többen tizné egy helyenn, beleszámitva a rendőrt es. Szóva, eccer vótam szinházba, még vagy ötvenbe, valami agitácijós propagandarabot kellett megnézni kötelező formába, különben ugrott vóna a traktorvezetőji engedély. Na ott vót egy ilyen jelenet valami szovjetek véttek egy falut azt a félbeágyuzott fal megett beszélgettek. Ilyen vót körülbelül az iroda es mostan nállunk. Ugyhogy gondótam én is bemék a Sorompósék kocsmájába – oda, ahova mán montam régebben, hogy főleg késelni járnak az emberek, de az csak este van, délelött még ilyenkor azok alszanak. Ott vótak ezek a Sanyijék, montam, mennyünk ki a háccsó részbe, mer még otthonró a kisasztarró eléhoztam a pálinkát, aztán nem akartam hogy a Sorompós kötekeggyen mijatta. Ottan akkor ezt megittuk és még a védelmi stratégijáró es tuttam nekik tanácsot adni, mer egyszer még róka ellen állitottam csapdát az ólhoz és bevált. Akkó a Lacika különben es megnyugtatott, hogy hezzánk a kertbe nem gyönnek foglani az egyetemisták, meg a Kivagyni, vagy Vagynaki, vagyhogyhíják Bajmami embereji, mán ha azok egyátalánn, ü se hiszi, igy monta, mer azok amugyse tuggyák merre van a vidék, csakugy mind a városi politikus, ugyhogy ebbe megnyugodva haza es szállitott a szekerivel. Ekkor mán öreg este vót, ami azér nem vót baj, mer a reggeli nézést az én öreglyányom mán elfelejtette, de az meg kár, hogy  fölületessen alszik, ugyhogy ugy ütött gyomorszájjon a cséphadaró nyelivel, ami betörők ellen van tartva az ágy mellett, hogy a beszedett pálinkák nagyrészt mind kárba es mentek, reggöl meg még rám mondta a ripakodást, hogy nekem kő főmosni a padlót, vagy ha ugyteccik mehetek rijadóláncostul a francba kifele aludni az olba, ahun a hezzám hasolló disznókkal megbeszéhetem a védelmi szempontokat akár öregestéllig. Igy egy levegőve mondta amint irom. Láttak má ilyet…


Na, ölellek minnyájótokat, Zolikának mongyátok meg, hogy lassan érik az eper, tolgya mán le apgyájékhoz a diplomás fejit, mer ötéve nem vót, jóhogy émmeg nem küttem végüll a gyereknek a falovat, de na akkor es. Közbe óvasom itt a Meseházy értékelli az évet, de arró maj hónap irok má, biztos érdekel tikteket es ott a távoli Budapestenn. Ott foglalkoznak mendég a hülyeségge ugylátom ugyis.

Végvárvédelmi tisztelette:

Báró Óvóhelyi-Álcahállóssy Mentő Lajos

Válaszóni lehet a futóároktó barra menve, az légvédemi ütegtő még tovább, ottan a fokszhólná végig és akkó az a terepszinü házná, ott lakik a védelmi miniszterem, annak a cimin.