Kevves Nagyurajimék meg ti!
Esett a hó, evitte a netet, ugyhogy: Na, e se tuggyátok képzeni, mivót, azé irok nektek oda a távoli jólétbe, hogy ti is részesseji legyetek a naccerü tudásnak, ami megvátoztattya a világot és ha köll, még Mohamedhe is emegy hegyet vinni, vagy mi, na, szóva, ollyan nagy dolog, mind mongyuk egy vadonat uj Steiger traktor, amire egyébkén má régóta vágyódok, csak drága. Egy ilyen nagy kép van kitéve a fészerbe a farra, ahon a kukoricát szoktam daráni a tyukoknak, mer az unalmas dolog, de ámodozva könnyen tellik az idő. Naszóva, mindegy. Ugy kezdődött, hogy nyitom kifellé a szemem, az én angyalkám mán káráll is, hogyhát idemennyé, ottjaviccsad a kerittést, amotthozáábe krumplit, etessedmegadisznót, megezmegaz. Hát émmeg csak szótam halkann, mer a másnapsságtó beszéni es alég tuttam éppen akkó, hogy mennyen má kifelé a kis birodalmába, a konyhába ki, aztán bé se jöjjön egésszen délutánnig. Akkó mongya, na, ha nem teccik az Aakotmány, akkó takaroggyak a patvarbael a hülye haverjaimhó, majd azoknak a főztyit zabájjam, mer takarittani akar, meg áthuzni az ágyat és mán forgatott is kifelé a dunyha allól. Na, akkó összekászállóttam és ementem ha nem es messzire, de a főuccába az uj kocsmába.
Ott mán nagy tétbe ment az ivászat, ahogy azmá reggető-estéig ottan lenni szokott, s közbe nagy hangon kijabáva valami listát állitottak fő a komájék. Kiderűt, hogy állitólag az a bajuszos főnök, aki a Sándoréknak lakik a kastéllyába, az bemonta a tévébe, hogy jó, akkó legyen megin igaza az Eszes Kolor Bánnak és akkó legyen módositva egy kalap törvény, meer az ugyis kötellező ránézve, ugyhogy ennyi, passz. Errő valamijér eszembe jutott ami az öreg Bronzmüvesékke történt, mikó mindenkinek emonták, hogy azé aggyák drágánn a lovat, mer nekik is sokba vót, holott ha ingyé aggyák azokat a göthös gebéket, akkó is még beszerzéssi áronn lettek vóna. Ecce a szomszéd faluba a vásárba ebbő kifolyólag ekezdett vérezni es a füle az öregnek, kitiltásbó kifolyóllag és nyakonvágás szempontyábó. De eccsak ugy attó függetlenű eszembe jutott. Má csak illyen vagyok, eszembe jut valami, emondom, még ha akárki érdekéve es ütközik és még ha még nekem magamnak se teccik. Ja, nameg a lista. Amit a Sanyijék csinátak a kocsmába. Majd efelejtettem. Tuggyátok, a Sanyiró má mondtam, hogy hentes vót, mijelött ekezte vinni a pártirodát, ami véletlenű hentesbótnak vót a helységje, visszabérlésbő kifolyóllag. Na, szóva mongyák, hogy mindenki irgya fő a kivánságját, mi legyen az akotmányba, mer akkó az öreg Sanyi főküdi a baráttyának, aki a Viktor Bán nevü és ammajd belerakattya. Mindenki csak kettőt irhatott, hogy nemongyák a Pestenn, hogy kapzsijak vagyunk. Én főirattam az ingyennes pálinkát, meg, hogy ne csak vasárnap legyen pörkőtt, hanem minden másnap. Meg ami a legfontosabb, amit maj még mondok a Sanyinak, lehet, hogy a pörkőtt helyibe. Az még, hogy hó az meg ne nagyon legyen, mer a nagy fekészüccségbe még belerokkannak az uttakarittók és a Nagy Igazmondó Miniszternek, aki a Sándorró van enevezve, meg mindig hazudnija köll a halottak számáró.
Na, a tavasz legyen kentekke, majd küdöm a napsütést innet vidékrő, ha lesz végre áram.
Vitéz Szabadakaratossy Politikusűdöző Szemt Lajos
A kidőt oszloptó barra, a szabaccságszobor árnyékátó még egy kicsit lefele, ahon a nyugott életet hirdető béemmes kommunikácijós szakértő lakik, annak a cimin.
