Kevves Kelmetek, Minnyáj
Ó, hát ez es elgyött, nem hiszem e, hogy a szépen összecsomagót bőröndöt meg vághatom vissza a pallásra. Mer mitörtént, azképzejjétek. Megyek délután kifele ebédtő, hogy a csűr megett eplanírozzam azt a kevés kis fődet, ami az uj emésztőgödör ásásakó gyött ki. Nézem, nézem, persze, bejelentve két köbméter, megásva husz, ebbő kifolyólag sehoccse akart rárándúni a kezem a lapátnyelire, ami szerencse, mer épp kigyött a szomszéd Gergőbá egy marha nagy demizson pálinkáva. A belibe. Meg eggye a kezibe. Én meg ugye nem szeretem fébehanni a munkát, ugyhogy bele se keztem abbó az eccerü népi istenatta, szélszáritotta, gyepüedzette, napégette jósteheccségbő kifolyólag, hogy meg fog kináni.
Azé kicsit néztem, mer fösvény a fene megette, de hát ugy dülöngét, mind aki a Jupitert akargya ecsábittani egy csárdásra, de azé csak odagyött a kerittéshe és átlökte egy hörgésse a demizsont én meg egybő tuttam, hogy azt akargya, igyak belőlle, ugyhogy nem vót más választásom. Fönnakatt kicsit a drótonn, lógott, asztán magához tért végű és akkó mongya, hogy bucsuzni gyött, mert hónap utaznak ki Agybirka Tanniába, vagy hova a picsába, az angolokhó, mer aranyélet, de legalábbis munka meg péz. Akkó ezt igy estig megbeszétük ottan a kerittésné azt kerűtem bé a házba – mongyuk azt nem tudom pontossan miként – es mán montam az asszonynak egybő, hogy csomagó, megyünk gazdagonni abba a Ngliába. Ugylett, egy óra múva má fő vót pakóva aszekérre minden, a lovat lelőttem, ne éhezzen, mondom e nem adom, rossora lenne máshó, traktort bekötöttem a szekérhő helyette.
Akkó hallom a csattanást, nézem mijaz, há egy ujság az arcomba, bévágva az asszony áttal saját kezibő kifolyóllag. Azoknak a külhoni népeknek vót A Szán nevü ujsággya, ugyláccik sok ott a hó. Abba vót, hogy az ottani orbánviktor, ez a kameron nevü Dávid, megmonta, hogy limitáva lesz a segély ideje, hat hónap után nem jár, akkó nem lesz óccsó tanácsi lakás a bevámdorlóknak, meganyámkinnya, minden olyasmit evesznek, ami mán rég nicsen nállunk se. Szóva, a lényeg, hogy ezek a miszter elnökök egyformák mind, ráadású igy történt, hogy nem kőtöztem ki arra a szigeten lévő Kismagyarországra, mer annyit hezitátam, hogy ugy tünik lekéstem rólla. Mongyuk csak igérve lett, de hát ahogy a mondás tartya: a beigért megszorittás mind a beton ollyan biztos, deámha javittást igér, aztat messzi fujja a széll.
Mindegy is, mer hálistennek közbe zászlóformát vett fő a forint romlása, vagy miazédesannya, legalábbis ahogy a lap irja az értemetlenséget hülyeségge kombináva, megmagyarázva a forint romlásáva kapcsolatos árfolyamnyereség-lenyúlási devizatartalék ekőtéssi valóságot. Szóva, uccse lett vóna pénzünk a birtek fontyára váttani se, lényegébe tehát akkó még később monták a Sanyijék, hogy jobban es jártam, mer ott dzsinnek híják a pálinkát, de olyan rossz mind a veszedelem, pláne, mer borókábó van, amit én a disznósütéskó teszek a tepsibe.
Na, a világjárás meg a szélles látókör legyen kegyelmetekke, ugyhogy hónap akartam menni Marikájékhó a helyi bussza a szomszéd faluba, de ilyen körűmények között maj inkább levelet irok, ement a kedvem az utazástó, maj mongyátok meg neki, ha érdekli.
Gróf Kolombusz-Drake Escobárossi felfedező Lajos
A falu határába ha messzire tekintő, mind valami miniszterenök, akkó ha nincs köd, látod a távóba a szomszédfalu utósó putriját, arra lakik a régi fődrajztanárom tejjes elszegényedésbe, annak a cimin lehet keresni.
