Agyisten
Képzejjétek mi vót megin: Ekeserettem. Az úgy vót, hogy kimentem a traktort kissé megjáratni a fődeken, ehhe át kőtt menni a főuccán, amitő sokan felébrettek, mer hajnal négy óra vót, a járgánnyon meg csörgött minden mind a veszett szinesfémgyüjtő meneküléskó. Na, a kocsma ilyenkó még nincs nyitva, ugyhogy kénytelen vótam télleg a szántáshó menni a boronáva, aztán ottan látom, hogy ilyen szögesdrótta má ilyen koránn a gőzmunkások fabrikájják körű a falut, ötven méterenkénd őrtoronyt raknak, illetve még csak egy vót addigra, a többi csak spárgáva meg vót jelőve, hon kő legyen, a spárga akkurátussan főkötve kis karrókra. A körzeti kámbés bizott vezette őket nagy szakértelemme mutogatta, hogy akkó mit hova és millyen gyorsan tegyenek. Érdekes vót, odamentem, kérdeztem egyenest tűlle, hogy jóregget Janika édesfijam, apád megnetuggya hogy itten bohóckocc kora hajnalba, a fődemen meg ne mennyen keresztű a keittés, mer beszántom. Akkó mongya, hogy ez rendrakásügyi szempontbó egy védelmi vonal, itten annyira eszaporodott álitólag a bünözzés, hogy ebbő kifolyólag még este bevitte a Rézmüveséket, az öreg Sorompóst, meg még egy hajléktalant, aki tévedésbő jött a faluba. Emigyen, hogy idebe má nincs bünözéss, mostan kizárják szépenn ami kint rekett. Es azé köll ilyen sebtibe, mer tanát egy levelet az iróasztalgya alá vót becsuszva, az vót rajta, hogy két hét múva rendlegyen, aláirás, pecsét, őfelsége a belbiztonsági miszter. A dátum sajnos má majnem három éves vót, de mikó jött, biztossan a hirtelen kis Katika, akive a raktárszobába szoktak teketórijázni, illetve, hogy aki ottan takaritt az örsönn, az verhette le. Mosmeg, ugye léptennyomon a legvadabb gyíkosság, tenni kő valamit, mer még számonnkérés lesz.
Na, mondom, neki, édes egy hülyegyerekem, hát avva ekésté, de itten nállunk a faluba ugye, mindenki utájja a másikat, de közbe annyira odvannak egymásé, hogy valójába mindent megtesz egy a másikájér, csak szóba megy az ellenségeskedés. Gyíkosság vagy ötvenn éve vót, amikó az a rosszéletü Ferkó gyerek agyonnütötte a cipésznek a jánnyát, hogy ne legyen a másé. De akkó a rendőrség pédássan nem is csinát semmit, mer a Ferkó gyerek életfogytiglani megfulladást kapott véletlenű lincsellésbő kifolyólag és mire kijértek az uerhások, addigra etűnt fegyújtásbó kifolyólag a tarlóégetésné.
Na, ezen jót beszégettünk azt akkó odahattam üket, hagy épiccse ottan magának a kerittést. A traktorba gondókottam el, hogy milyen igaza van ennek a megbizott körzetűnek, mer másse hallani manapság a hirekbe, mind egyikőné szörnyübb gyíkosságot a másik utánn. Vajjon mér van az, hogy itten a politikusnak a hülyeségmondását csak a gyíkosság tuggya leverni a hirlisták élirő. És akkó meg az mé van, hogy senki nem figyel fő az ilyen emberre, hogy nics egy olyan rencer, ami ezeket kiszürje és idejekorán eküggye a Hódra gyógykezellésre. Meg arra es gondótam, hogyan termelte ki magábó szép, a munkát vajjuk be, nem annyira szerető, de azé jószivü és széptekintetü társadamunk ezt a sok tetüt. Meg ki és hogyan tudott rávenni minket, hogy rá se figyejjünk a másikra, uccse a mi dógunk, mennyünk e mellette, rá se hedericcsünk, akár ha ugy tünik bajba van, akárha ugytünik, veszéllyes. Avagyis bézártuk magunkat s a bünözzők marattak kinn. Na, ekkó ekeserettem.
Na, ággya kenteket az együvé tartozás, s ájjnak be a szélles látókörbe, Lackót üvvözlöm, fabrikátam uj ellemet az ájpaggyába a teheróttó akumlátorgyábó, maj viszem, ha Pesten járok.
Alsó és feső Szemellenzőssy báró Lajos
